Szentes
Szentes, szabad népes magyar város, Csongrád vmegyében, közel a Tiszához a Kurcza vize mellett, melly a Körösből szakadván ki Mindszenten felül a Tiszába ömlik, Pesthet 16, Szegedhez 5 mfdnyi távolságra. Népessége 20,060 lélek, kik közt 6700 r. kath., 12,220 reform., 340 evang., 600 n. e. óhitü, 200 zsidó, s nyelvőkre mindnyájan magyarok. Házak száma 2310. Nevezetesebb épületek: a ref. nagy templom, rézzel fedett tornyával, s ugyan ezeknek emeletes oskolája; a kath. anyaszentegyház és parochia, a városnak az uraságtól megvett épületei, a városháza, a nagy vendégfogadó, s több csinos magános polgári házak. Van a görögöknek is egy kis sz.egyházok, az evangelikusoknak templomok, egy synagoga, gyógyszertár, postahivatal. Még 1800. csak két ház volt cseréppel fedve, de jelenleg igen sok, serkentvén erre a lakosokat mind példája, mind a Tud. Gyüjteményben kinyomtatott oktatása által, a mostani nagy érdemü idősb. ref. predikátor: Kiss Bálint. Van itt a reformatusoknak a feljebb emlitett nagy oskolával együtt 5 oskola épületjök. A katholikusok 3, n. e. óhitüek, evangelikusok, és zsidók egy egy oskolát tartanak. Találtatik itt egy ref. és egy kath. ispotály. Egészen róna, s csak néhány emberi kéz által csinált halmoktól hasitott határának kiterjedése 6 négyszögü mfd., beszámitván az utakat, s vizek árkait is; de ennek 1/3 része a csak nem minden évben előforduló árvizek miatt nagy részt mind eddig haszonvehetetlen volt. Földjének területei igy következnek: felül 2–3 láb mélységre fekete termőföld (Dammerde), ezen alul két ölnyire sárga agyag, mellynek alja kövecses, ezután jön kékes kénköves szagú marga. A szántóföldek, mellyek közt 554 7/8 állomány, sessio, telek (egy állomány 56 holdból, egy hold 1100 ölből állván), egy tagban vannak kiadva, s azokat kiki tetszés szerint mivelheti. Minden gazdának vannak tanya épületjei, itt teleltetik jószágaikat, nyáron itt tartják fejős teheneiket, jármas ökreiket, kocsi és nyomtató lovaikat, és többen a takarás után a juhokat is. A legelők közösek, a eddig kiki annyi marhát tarthatott, mennyit tetszett. Az allodialis földek 5270 holdat tesznek, ide számlálván a sz. lászlói majorságot és Bökényt, a Fábiányi puszta pedig, mellyet szinte a szentesiek mivelnek 13,600 holdat foglal el. Szentesnek földje gazdag termékenységü: mert minden ugarlás, trágyazás nélkül csak egyszeri szántás után őszi gabonából 5–24 magot ád. A szántást rendszerint ökrökkel végzik 4–6–8 darabot fogván egy ekébe. Szőlője két helyen van a városnak, az északi részén lévőt Hékédi, a délit Berki szőlőknek nevezik, mind össze 1064 holdat tesznek, de kevés bort szolgáltatnak, Gyümölcsfáikat csak 30 esztendő óta nemesitik. Erdő nincsen, hanem a Tisza és Kurcza partjain füzesek vannak, de ezek kevés tüzifát adnak. Ákáczfákat majd minden udvaron, s az utczák mentében olly bőséggel láthatni, hogy a város távolabbról ákácz-erdőnek tetszik. A Tisza rétjén eddig bőven termett nád és gyékény, hanem ezek gyökereit száraz esztendőkben a sertések elpusztitván, most haszontalan gizt gazt terem. Vizimalma van a Tiszán 31, szárazmalom 44, szélmalom 2, olajmalom 5. Czéheik vannak a csizmadiáknak, szürszabóknak, és ruhaszabóknak, szücsöknek, kovácsoknak, kerékgyártóknak, vargáknak, ácsoknak, molnároknak, és takácsoknak. Vannak kőmivesek, korsósok, fazekasok, 2 könyvkötő, pék- és ruha-festő. Az asszonyok kender- és lenfonalaikat takácsokkal szövetik, s pénzért fejérittetik. Jövedelme van a városnak a Bódi vagy Béldi révből a Kurczán lévő vámból, állodialis és árendalis földekből, sörházból, malmok, mészárszékek, vendégfogadók, csapszékek árendáiból, a szőlőkre, házakra, földekre kivetett adóból. A Tiszán, Kurczán, Körösön kivül e következő folyói vannak még: Kórogy, Veker, Mágócsi-ér; de ezekben csak árviz idején szokott víz lenni. A Tiszából legtöbbet potykát; kecsegét ritkán fognak ki a halászok. Szentes határán, több már elpusztult helységek voltak, milyenek: Ecser és Fabián, mellyeknek puszta templom falai még most is állanak, s az ecseri templom nagy tornya csak 1752-ben dült le, Sz.-László, Királyság, Sz.-Mihályfalva, ennek szentegyháza alapköveit 1835-ben ásták ki, Hekéd, Sz.-Ilona szigete, és az ugy nevezett Pétska város melly onnan nevezetes, hogy Haruckern György hadélelmezési biztos 1697–1698 itt sütette a sok kenyeret Eugen serege számára.
Szentes, mostani nevét első birtokosától, bizonyos Zendus nevü magyar vitéztül vette. Első eredete homályos; hanem tudva van, hogy itt romai gyarmatok laktak: mert a Kurcza vize partján a város északi vége felől, most is sok hamuval megtöltött vastag cserépedény találtatik, több római pénzekkel együtt. – 1239-ben a Nagy-Kunsághoz tartozott, valamint ezzel határos Kún-Szarvas, Kun-Dorus, Vásárhely, s más Körös- és Maros közti földek. Hanem már Corvin Mátyás idejében Békés vármegyébe esett, és 1686 táján, midőn a török e részről kiüzetett, kapcsoltatott Csongrád vmegyéhez, H. M. Vásárhellyel együtt, melly ismét Csanád vmegyétől vétetett el; 1241 a kunok a tatárokkal egyesülve kirablották, s elpusztitották. 1530 táján a város bevette a ref. vallást részint saját földesura Dossy Miklós, részint Fabián Sebestyén, Mágócs, és Sz.-Mihályfalva birtokosainak, u. m. Mágócsi András, és Gáspár, Sövényházi Móricz Péternek példájára, Ozorai Imre, Túri Literatus Lukács, és a Kun nemzetből való Szegedi Kiss István lévén itt a terjesztő tanitók. A török háborukban sokat szenvedt ezen helység a törököktől, tatároktól, németektől, ráczoktól, s három izben egészen felégettetett. A lakosok menedékhelye a város mellet elnyuló nagy rétség volt. A törökök itteni uralkodása alatt, a gyulai basa, török és tatár családokat szállitott ide lakosokul, melly alkalommal a magyarok a város alatti rétségben levő Sz.-Ilona szigetébe költöztek, Büttösi István nevü papjokkal. 1686 ezen város alatt verte meg Veteráni cs. k. generál a szegedi törökök segitségére siető gyulai és szarvas várbeli törököket a mikor aztán, ezen vidékről végképen elpusztultak, s a kik itt maradtak keresztényekké lettek, s a magyarokkal összeházasodván, maradékaik most is török néven neveztetnek. 1709. a döghalál 900, 1739-ben 800 lakost seprett el. 1716. a Temesvárt ostromló császári sereghez kenyeret, zabot, szénát, sajtot szállitott a város, az oskolamester Szőnyi Lőrincz is elkisérvén a lakosokat, ki szinte fegyvert fogván, mind Temesvárnál, mind Nándor Fejérvárnál példás jeleit adta vitézségének. – 1747-ben a reformatusoktól a templom s papiház elvétetett, s a kevés számmal megtelepedő katholikusoknak adatott által, a reformatusok vályogból épitvén maguknak egy kis szentegyházat. 1748. a sáskák pusztitották határaikat, mellyektől csak 1750-ben juliusban szabadulhattak meg. 1760. husvéd másod napján tüz támadván, a város 2/3 része, a ref. vályog szentegyházzal együtt leégett, mellynek felépitése téglából ugy engedtetett meg, hogy a torony a templomtól 7 ölnyi távolságra legyen. Ennek helyébe épült a mostani szép és nagy szentegyház 1806–1825-ig, a napszámokon kivül 34,176 ezüst forintba kerülvén. – A Körös és a Tisza nevezetesebb áradásai voltak: 1751-ben, 1816, és 1830-ban. Ezenkivül emlékezetes a lakosok előtt az 1765-ik sáros tél, és azt követett bő nyár, valamint az 1784. 1807. 1816-iki fergetegek, mellyek sok jószágokat elpusztitottak. 1831-ben cholerában 1100 lakos halt meg augustus hónapján. 1836. minden jószágnak közel 1/4 része eldöglött. 1836. elején, a város lakosai mélt. gróf Károlyi István, Lajos és György urak engedelmével örökösen megváltották magokat, ns. Papi Boros Sámuel akkori főbirónak emlékezetet érdemlő törekedése, s a nemes és nem nemes polgároknak egyetértése következtében, 1,368202 ezüst forintért és 47 krajczárért.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
