Aristarchus
Aristarchus, ’Αρισταρχος. 1. Tragikus költő Tegedából, Euripides idősb kortársa, ki Suidas szerint több mint száz évet élt, 70 tragoediát írt, két izben győzelmet aratott, s úgy látszik a tragoedia oeconomiájának fejlesztésében is bizonyos érdemeket szerzett, ’Αχιλλευς czímű drámája a római szinpadra került Ennius feldolgozásában (Achilles Aristarchi). Töredékek: Nauck, Fragm. trag. gr., 2-ik kiadás, 728–729 ll. – 2. Mathematikus és astronomus Samus szigetéről a Kr. e. 3. századból, a peripatetikus Strabon tanítványa. Ő volt az első, ki már 2000 évvel Galilei előtt tanította, hogy a föld a nap és saját tengelye körül forog (Plut. de facie, 6), a miért őt Cleanthes stoikus istentelenséggel vádolta. Megjegyzendő különben, hogy egy századdal előbb Heraclides Ponticus is fölvetette ezt a gondolatot (v. ö. Bergk, Fünf Abhandl. zur Philos, u. Astron. 139–171 ll.). Egyetlen egy munkája maradt ránk, a περι Μεγεϑων και αποστηματων ηλιου και σεληνης, melynek kiadásai: Wallis, Aristarchi Sami lib. de magnit, et distant. solis et lunae, Oxon. 1688; M. de F(ortia d’Urban), Historie d’Aristarque de Samos, Paris, 1810; felületessége miatt hasznavehetetlen Nizze kiadása (Stralsund, 1856). Németre fordította Nokk. Freiburg, 1854. – 3. Híres alexandriai grammatikus, az ókor legkiválóbb szövegkritikusa, Aristarchus fia Samothracéből a Kr. e. 2-ik századból, kinek életkörülményeire nézve úgyszólva csak Suidasnak egy sovány czikkéből nyerünk felvilágosítást. Hamar Alexandriába jutván Byzantiumi Aristophanesnek tanítványává, majd utódává lett, s e minőségében működésének súlypontja a Ptolemaeus Philometer idejére (181–147) esett, kinek fiát, Ptolemaeus Eupatort nevelte. Ez utóbbinak nagybátyja, Ptolemaeus Physcon (II. Potl. Euergetes) által való megöletése után Cyprusba ment, hol a vízkórságtól kínozva éhhalállal vetett véget életének hetvenkét éves korában. Két fiút hagyott hátra, Aristophanest és Aristagorast, kik azonban mit sem örököltek atyjuk kiváló tulajdonaiból. A. a szorosabb értelemben vett grammatikára, különösen a szövegkritikára szorítkozott, melyet oly mesterileg kezelt, hogy működése az alexandriai grammatikai tanulmányok tetőpontját képezi. Nem a széles tudásban, hanem éles itélő és nagy divináló képességében volt ereje, melylyel mint tanár kiváló vonzerőt egyesített, úgy hogy vagy 40 tanítványt nevelt és tekintélye még a következő korokban is uralkodott. A gramamatikában az analogiának (az alakok szabályszerű képződésének) elvét vallotta a stoikus Chrysippus által védett anomalia (az alakok szabály nélkül való képződése) ellenében(ez az ellentétes felfogás folytatása volt a classikus korbeli ϕυσις és ϑεσισ körül való vitáknak); az exegesisben abból az alapelvből indult ki, hogy a szerzőt első sorban magából a szerzőből kell megmagyarázni; a szövegkritikában kell középútat tartott a túlságos conservativismus és változtatási hajlam között, a mint erről a homerusi scholionokban előforduló töredékei tanuskodnak. Ezeket az elveket erős határozottsággal védelmezte ellenfeleivel folytatott heves vitatkozásaiban, kik közé különösen a pergamumi grammatikus iskola feje, Crates tartozott. Számos költőnek, különösen Hoemrusnak, Hesiodusnak, Archilochusnak, Aleausnak és Pindarusnak szövegét javítottan adta ki, különböző kritikai jelekkel ellátva (melyek közül legismertebb a hamis alakok jelzésére szolgáló οβελος [–], s innen οβελιζειν = αϑετειν, tudniillik hamisnak nyilvánítani, elvetni); kritikai copmmentárjainak (υπομνηματα) száma, melyek általa szövegben ki nem adott szerzőkre is vonatkoztak, Suidas szerint k. b. 800-ra ment. Mindezen műveiből csak töredékek maradtak ránk, különösen Homerus scholionjai között. – Irodalom: Lehrs, De Aristarchi studiis Homericis, Lips. 1833 (ed. II, 1865, ed. III, 1882). Ludwich, Aristarchus Hom. Textkritik, Leipzig, 1885. Horn, De aristarchi studiis Pindaricis, diss. Gryphisw. 183. Feine, De Aristarcho Pindari interprete a Comment. philolog. Jenes.-ben, 1883. Gerhard, De Aristarchi Aristophanis interprete, diss. Bonn, 1850. Ribbach, De Aristarchi Samothracis arte grammatica, progr. Naumburg, 1883. P. V.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
