Athenaeus
Athenaeus, ’Αϑηναιος. – 1. Egy különben ismeretlen iró, valószinüleg a Kr. u. 2-ik századból, ki egy bizonyos Marcellusnak (nem Syracusae elfoglalójának) ajánlott, ránk maradt περι μηχανηματων czimű munkájában az ostromló gépek készítését és használati módját irja le. Szövegkiadás: Thevenot, Veterum mathematicorum opera, Paris, 1693. Wescher, Poliorcétique des Grecs, Paris, 1867. Fordítása és magyarázata Rochas d’ Aiglun-től, Mélanges Graux, Paris 1884. – 2. Grammatikus Naucratisból Aegyptusban valószinülg a Kr. u. 2-ik és 3-ik század határán; Rómában élt, hol nagy olvasottságából és emlékező tehetségéből eredő sokoldalu tudása és közlékeny természete folytán szívesen látott vendég volt az előkelők lakomáin. Művei: δειπνοσοϕισται (sophisták lakomája) 15 könyvben, περι των εν Συρια βασιλευσαντων és egy értekezés a ϑραττα nevű tengeri halról, melyek közül a két utóbbi elveszett, míg a δ. – kivéve a csak kivonatban meglevő 1-ső és 2-ik könyvet, valamint a 3-iknak kezdetét, továbbá a hézagokat mutató 15-iket – sértetlenül maradt ránk. A rendkívül gazdag anyag a római Larensius lakomáján folytatott beszélgetések formájában van adva, oly módon, hogy Athenaeus, ki maga is a vendégek egyike volt, elbeszéli barátjának Timocratesnek, miről beszéltek azon a lakomán. Nyilvánvaló, hogy A. itt Plato symposiumának formáját utánozza, de nem szerencsésen, mert míg Plato drámai élettől lüktető lakomáját úgy adja elő, a mint az valójában is megtörténhetett, addig A. a tárgyak végtelen sokaságának és sokféleségének felhalmozásával egészen elhibázza előadását. De abban se alkotott újat A., hogy lakomát írt le, mert ő előtte Plato és Xenophon symposiumai nyomán a hasonló fajta munkának hosszú sorozata keletkezett. Másrészt azonban a δ. a leggazdagabb tartalmu könyvek egyike, melyek értéke az alexandriai kornak irodalmában előálló nagy veszteségek után a benne előforduló számtalan idézet folytán megbecsülhetetlen. Művének főforrásai Didymus, Tryphon, Pamphilus, Pahvorinus, Dioscorides; fő kézirata a 10-ik századbeli cod. Marcianus A. – Irodalom: Kiadások: Editio princeps, Aldus, Venet. 1514; Casaubonus, Genev. 1596, 1600; Schweighäuser, Strassburg, 1801–1807 (latin fordítással, jegyzetekkel és bő indexszel); Dindorf, Lipcse, 1827; Meineke, Lipcse, 1858–1867; Kaibel, Lipcse, 1887–1891. Bapp, De fontibus quibus Athenaeus in rebus musicis lyricisque enarrandis usus sit, Leipz. Stud. VIII, 86–160. P. V.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
