Berecyntes, Berecyntae
Berecyntes, Berecyntae, Βερεκυντες, Βερεκυνται, phrygiai néptörzs, a mely később elenyészett. Strab. 10, 469. 12, 580. Egy puszpáng-fában bővelkedő vidéket, a mely a cariai és lydiai határon terült el, róluk neveztek Berecyntius tractusnak. Plin. 5, 29. 16, 28. Sinope lakosainál a keleti szélnek a neve Βερεκυντιας volt; e szélnek ezt a nevét ők nyilván anyavárosuktól, Miletustól kölcsönözték, mivel ettől esett az említett vidék kelet felé. A költők gyakran alkalmazták a Berecyntius jelzőt e helyett: Phrygius (pl. Hor. od. 1, 18, 13. 3, 19, 18. 4, 1, 22), s így volt náluk a maga mater Deum helyett Berecyntia mater (pl. Verg. A. 6, 784). Volt a grammatikusok értesítése szerint Berecyntus névvel egy város vagy várda a Sangarius folyó mellett, valamint volt még egy Berecyntus nevű hegy is. ZS. B.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
