Decursio, decursus;
Decursio, decursus; 1) katonai gyakorlat az egész római sereg hadgyakorlata, melyen az ujonczokat hozzászoktatták, hogy zászlójukat kövessék és helyöket a sorban megtartsák (ut tirones adsuescerent signa sequi et in acie agnoscere ordines suos. Liv. 23, 35. 24, 48). A rend megtartásán kivül nagy súlyt fektettek a málhával terhelt katonaság gyors mozgására is. Ily hadgyakorlatot a köztársaság idejében főként akkor tartottak, ha a sereg tulnyomóan ujonczokból állott és ellenség nem nyugtalanította. Augustus már minden hónapban háromszor tarthatott decursiót (Veg. 1, 9. 27. 3, 4) s ezen kivül a császárok még rendkivüli ünnepélyes alkalmakon is szokásba vették. Suet. ner. 7. Különbözött ettől 2) a decursio funebris, περιδρομη, a hadseregnek fegyveres díszben való fölvonulása a harczban elesett hősök sirja körül, a mit már Homerusnál (Il. 23, 13), majd Vergiliusnál (A. 11, 188), különösen pedig Statiusnál (Theb. 6, 213) leírva s az Antoninus Pius oszlopának talapzatán plastikailag kiábrázolva találunk. V. ö. Liv. 25, 17, 5. Tac. ann. 2, 7. D. I.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
