Diogenes
Diogenes, Διογενης, a «Zeustől szülött», gyakori név az ókorban. Ezen a néven kiválnak a következő férfiak: – 1. Apolloniai D., ο ’Απολλωνιατης, Creta Apollonia nevű városából; az ion iskola bölcsésze, ki Pericles idejében Athenaeben is megfordult; tanában közvetítő helyet foglal el Anaxagorasnak a νους−ról és Anaximenesnek a levegőről szóló tana között. Περι ϕυσεως czímű philosophiai leveléből számos és terjedelmesebb töredékek maradtak fenn. Életéről és bölcsészetéről értekezett és töredékeit összegyűjtötte Panzerbieter, Leipzig, 1830. – 2. Babyloni D., ο Βαβυλονιος, szül. Seleuciában, a Tigris mellékén, stoikus bölcselő, Chrysippus tanítványa, és (Zeno halála után) a stoikus iskola leghíresebb képviselője (magnus et gravis stoicus. Cic. off. 3, 12, 51); 155-ben Kr. e. követségben járt Romában, s innentúl kezdődik a rómaiak behatóbb ismeretsége a görög philosophiával. Munkái elvesztek. – 3. D. a cynikus bölcsész, ο χυων, szül. a Pontus Euxinus mellékén, Sinopében, 404-ben Kr. e. † 323. Fiatal korában apjával Athenaebe megy, hol Antisthenest hallgatja. Mesterének tanítását, a mindenről lemondás elvét nem mindnen eredetiség nélkül gyakorolta, de egyúttal képtelenségig is túlozta, mert a midőn ilyképen a külső körülményeken uralkodhatni vélt, megszabta nélkülözéseinek és megpróbáltatásainak tehetetlen rabszolgájává lett. Koplalt s fázott, vagy kegyelemkenyéren tengődött; mezítláb, rongyos ruhában, szakállát megeresztve, tarisznyával járta végig Athenae utczáit. Alakja kolduló barátra emlékeztet («eine originelle Bettelmönch figur» mondja Christ). Az éjszakát Zeus oszlopcsarnokában töltötte, vagy agyaghordójában, mely tényleg inkább vályogból tapasztott viskó lehetett. Számos jellemző mondását jegyezték fel. Mikor rabszolgakorában (mert egy utazása alkalmával kalózok kezébe került) azt kérdezték tőle, mihez ért? «Embereken uralkodni», volt felelete. Nagy Sándor felszólítá, hogy kivánjon valamit; a bölcselőnek nem volt más kérése a hatalmas királyhoz, mint hogy el ne állja a nap sugarait, mire Nagy Sándor felkiáltott: «Ha Sándor nem volnék, Diogenes szeretnék lenni». Cic. Tusc. 5, 32, 92. Mikor egy tyrannus azt a kérdést intézte hozzá, hogy milyen érczből kell a szobrokat önteni? «Abból» mondá maró gúnynyal «amelyből Harmodius és Aristogiton képe másait öntötték.» Író ember aligha volt. Életmódja és világnézete a gondolatok világába való elmélyedést s az igazi erkölcsi emelkedettséget kizárták; elveinek fitogtatása is kétségessé teszi meggyőződése valódiságát. Állítólag Corinthus utczáin érte a halál. Itt és hazájában szobrot emeltek neki. A 233. á. D. márványszobrának feje a római Villa Albaniból. – 4. D. Laërtius, a ciliciai Laërtéből, mint grammatikus élt Athenaeben, valószínűleg Hadrianus idejében; ránk maradt, βιων, και γνωμων των εν ϕιλοσοϕια ευδοχιμησαντων czímű, tiz könyvből álló munkája nem tárgyalja ugyan kifogástalan rendben és critikával a hírneves bölcsészek életét és nézeteit, mindazonáltal igen becses a benne előforduló számos történeti és bölcsészeti adatoknál fogva, valamint azért is, hogy elveszett művekből számos töredéket tartott fenn számunkra. E munka tulajdonképen egy Arria nevű tudós római nőnek, (l. Arrii, 8) volt szánva. Kiadása Huebnertől és Jakobitztól (Leipzig, 1833), Cobettől (Páris, 1850 és 1862). F. E.
233. Diogenes márványszobrának feje (Villa Albani, Roma).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
