’Εμπορος, εμπορια
’Εμπορος, εμπορια (v. ö. Mercatura). Az εμπορος nagykereskedő, ellentétben az αυτοπωλης vagy χαπηλος-szal. Az αυτοπωλης az őstermelő, akár a földművelés akár az ipar terén, a ki terményeit vagy iparczikkeit maga adja el; a χαπηλος pedig a kiskereskedő, a ki a vett árúkat ismét tovább eladja. Rendszerint csak alacsony származású emberek foglalkoztak ilyen kiskereskedéssel. Az εμπορια a nagyobb származású tengeri kereskedelmet jelenti; már a homerusi korban találkozunk a cserekereskedéssel. Od. 1, 184. Il. 7, 467. 23, 740. A phoeniciaiakkal először Creta szigetének lakói kezdtek versenyezni. Különösnek tetszhetik, hogy a legrégibb tengeri kereskedés kapcsolatban állott a tengeri kalózsággal (Thuc. 1, 5), a mi távolról sem volt olyan megvetett foglalkozás, mint a milyennek azt mai napság tartjuk. A tengeri kereskedés góczpontjai voltak Corinthus, Aegina és Chuis szigete, de az első helyet Atheane foglalja el, sőt még a peloponnesusi háború után is Athenae viszi a vezérszerepet. Mikor később Athaneae hatalma és tekintélye alászállott, Rhodus szigete és Nagy Sándor idejében Alexandria lettek a tengeri kereskedelem központjaivá. A kifejlődött tengerészetnek és tengeri kereskedelemnek lehet tulajdonítani annak a tömérdek sok gyarmatvárosnak alapítását, melyek széltében az egész Földközi tenger partvidékein létre jöttek. A tengeri kereskedés lassankint öt tengeri útat ismert: 1) keleti irányban, Kis Ázsia felé, hol Ephesus volt a kereskedelem központja; 2) Észak-keletre, Thracia, Propontis és Pontus irányában; 3) Délkelet és Délfelé Cyprus, Aegyptus, Cyrene felé és innen esetleg Africa belsejébe; 4) Északnyugat felé az ion és adriai tengeren; 5) Nyugat felé Massalia irányában. Sicilia és Aegyptus voltak az ókori világ nagy magtárai, melyek bőven ellátták Görögországot és Italiát. A görög hajók viszont borokat, érczeket, házi állatokat, hajóépítésre alkalmas fát, esetleg rabszolgákat szállítottak a külföldre. A régi görögök még nem ismerték a mai kényelmes kereskedelmet, melyet a különféle ügynökségek nagyon megkönnyítenek. Athenaeben szigorú törvnéyek, a νομοι εμποριχοι, szabályozták a tengeri kereskedést. Így pl. nem volt szabad Athenaeből gabonát és hajóépítésre való fát kiszállítani, míg azok a hajók, melyek a Piraeeusban kikötöttek, a magukkal hozott gabonának kétharmadát kötelesek voltak Athenaeben eladni. A gondos törvények lehetetlenné tették az athenaei lakosság kizsákmányolását és eleve útját vágták mindenféle űzérkedésnek és gabonaspeculatiónak. PR. J.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
