Electrum
Electrum, ηλεχτρον, az ó korban kettős jelentésű: egy fémkeverék, 4 rész arany, 1 rész ezüstből (Plin. 33, 4, 23), másik jelentése borostyánkő. Plin. 37, 11–12. Homerus elég gyakran említi, hol fém, hol borostyánkő értelemben; így Od. 4, 73 Ulixes arany-, ezüst- és rézkincsei között bizonyára, a fémvegyületre kell gondolnunk, holott Od. 15, 460 és 18, 296 az e-mal (ηλεχτροισιν) díszített lánczon valószínűleg borostyánkő gyöngyöket kell értenünk. Némelyik magyarázó azt hiszi, hogy Homerus e. alatt általában csillogó (ηλεχτωπ = nap) drágakövet ért, mivel más drágakövet nem is említ. Hesiodusnál (scut. 142) Hercules pajzsa e-mal volt díszítve. Sophocles (Ant. 1037) említi a sardesi e.-ot, a halvány aranyat, Pausanias (5, 12, 7) Augustus egy szobrát, a mely a Padus iszapjában található e-ból készült, tehát borostyánkő. Vergilius (A. 8, 624) az e-ot mint fémet említi: aranyból, vasból és e-ból készült, tehát borostyánkő. Vergilius (A. 8, 624) az e-ot mint fémet említi: aranyból, vasból és e-ból készíti Vulcanus az Aeneas fegyverzetét. Az e. mint fémkeverék nem maradt használatban, ma rézzel ötvözik az aranyat; az ó korban különösen a Lydiában természetes állapotban talált (sardesi) e. volt nagyon becses. – A borostyánkőnek a Keleti tenger partjain gyűjtött darabjai Pannonián át jutottak a középtengeri népekhez, részben a phoeniciai kereskedők közvetítésével. Az északi Italia felé hozott darabokat állítólag a Padus iszapjában lelték, s ezzel kapcsolatban hozták Phaëthon leánytestvéreinek mythusát, a kik jegenyefává változtatva a Padusba hullatták testvérükért kisírt könyeiket; e könyekből lett az Ov. met. 2, 364 skk. A császárkorban a borostyánkő értéke leszállott, oly nagy darabokban szállítottak Romába. Plinius (37, 11, 45–6) említ egy 13 fontos darabot. A germánok az e-ot glessumnak nevezték, e névről egy e-ban dús szigetet a rómaiak Glessaria insulának neveztek el. Plin. 37, 11, 45–6. A borostyánkövet az ó korban nagy becsben tartották, a templomokban füstölőszerűl, szebb darabjait pedig ékkőnek használták, gyűrűket, nyaklánczokat, fülbevalókat készítettek belőle, vagy felhasználták egyes tárgyak díszítésére, így lantot, kardmarkolatot e.- crustával díszítettek. A nagyobb darabokból kis szobrokat is faragtak; egy ilyen kis emberalak többet ért, mint egy erős férfi. Plin. 37, 12, 49. A hölgyek borostyánkőgolyót tartottak kezükben, hogy hűsítse és illatossá tegye. Mint amulettet mandula- és torokgyuladás (37, 11, 44), láz, fül- és gyomorfájás ellen használták (37, 12, 51). Legtöbbre becsülték a sötétsárga, vöröses szinű darabokat, különösen azt, a mely a falernumi bor szinéhez hasonló volt, falernuminak is nevezték. Minthogy könnyű volt szinesre festeni, drágaköveket utánoztak vele (37, 12, 48–51). – Irodalom: Waldmann, Der Bernstein im Alterthum, Progr. Fellin 1882. Schweiger, Ueber das E. der Alten, Greifswald 1848. F. G.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
