Genius
Genius (v. ö. gigno, genui; értelme tehát: teremtő, nemző) az italiai népek felfogása szerint felsőbb hatalom, mely teremti és fentartja az életet; minden emberi lény nemzésénél és születésénél jelen van; megállapítja jellemét, tehetségeit, s igyekszik neki jó sorsot biztosítani; védő szelleme gyanánt kiséri egész életén át s halála után a házi Larokban él tovább. Mint teremtő szellemet szorosabb értelemben csak férfiaknak tulajdonítottak G.-okat, s ezek analogiája szerint a nőknek Junókat adtak védő szellem gyanánt. Ezért a családban egy G.-t és egy Junót tiszteltek; a közönséges beszédben azonban szokás volt a ház G-áról beszélni, s a házassági ágy (lectus genialis) a G. védelme alatt állott. A férfi születésnapja egyszersmind a hozzátartozó G.-nak is szent napja volt, a kinek ekkor véres áldozat kivételével mindent (tömjént, bort, virágot, kalácsot) felajánlottak, s tiszteletére víg lakomát ültek. Mert a G. megkivánja, hogy a tőle kapott életet vígan élvezzék, okos szórakozásokkal meghosszabbítsák; felvidulni római felfogás szerint annyi, mint saját G.-ának kedvezni (indulgere Genio), az életet elkeseríteni pedig nem más, mint a G.-t megsérteni (defraudare Genium). Hor. epist. 2,1, 144. 2, 187. Plaut. Aul. 4, 9, 15. Terent. Phorm. 1, 1, 10. Az emberek a maguk G.-ára mint jobb énjükre esküdtek, s bár a római tudósok a görög αγαϑοδαιμων és χαχοδαιμων példájára azt hirdették, hogy minden embernek van egy jó és egy rossz G.-a, mindazonáltal a néphit a G.-t csak kegyes és jótékony szellemnek hitte. Nemcsak egyéneknek, hanem családoknak, testületeknek, városoknak és államoknak is volt G.-uk. A római nép G.-ának (Genius publicus v. populi Romani, Liv. 21, 62) szobra – egy szakállas férfi koszorús fővel, jobb kezében tartva a bőség szarúját, baljában egy kormánypálczát – a forumon állott. Augustus császár G.-ának mint a római hatalom megalapítójának már életében emeltek oltárokat. Szintúgy volt G.-uk a helyeknek, mint terek-, utczák-, fürdők-, színházaknak (Genius loci), rendszerint kígyók (400. á., kigyó mint helyi – a fölirat szerint hegyi – genius, herculaneumi falkép), s innen eredt Romában a szelid kígyók tartásának szokása, melyeknek kalácsokat áldoztak. Verg. A. 5, 84 sk. G. J.
400. Kigyó mint helyi genius (herculaneumi falkép).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
