Juris consulti
Juris consulti, jure consulti, juris periti, j. auctores, j. prudentes, j. sacredotes stb., római jogtudósok, a kik a jogfejlődésre nagy befolyással voltak (l. Jus civile). Állásuk a különböző időkben nagyon különböző volt. – Első korszak. A jogismeret mint tudományos rendszer nélkül való, nem hivatásszerű foglalkozás. Ősidők óta a jogismeret a patriciusok és különösen a papok kiváltsága volt, mert a magán- és a közjog a jus sacrummal a legszorosabb kapcsolatban állott. A törvények nem voltak ugyan ismeretlenek, de minden, a jog gyakorlati alkalmazására vonatkozó szabály a pontifexek könyveiben volt elzárva. Erre nézve adtak a jogtudó patriciusok utasításokat, de csak barátaiknak és clienseiknek. Lassankint azonban növekedett a plebejusok tekintélye, a magánjog kibontakozott a jus sacrum békóiból s a jogismeret nem volt többé a pontifexek kizárólagos tulajdona. – Második korszak. A jogismeret laizáltatik és hivatásszerű foglalkozássá válik. Megindítója ez iránynak Cnejus Flavius, a ki a törvénykezési keresetek formuláit és a törvénykezési napok jegyzékét közrebocsátá. Ez az ú. n. jus Flavianum (l. o.). A korszakbeli jogtudósok közt kiemelkednek: Ti. Coruncanius 254-ben Kr. e., az első jogtanár, Dig. 1. 2. 2. §. 38; Sextus Aelius Paetus Catus 198-ban Kr. e., 1. jus Aelianum; Marcus Forcius Cato Censorius, Cornelius, Scipio, P. Mucius Saevola. E kor jogtudósai négyféle tevékenységet fejtenek ki: 1) a tizenkéttáblás tövényből igazolt véleményeket adtak (respondere); 2) a felektől a jogügyletek kötése módjára utbaigazították (cavree); 3) a peres eljárásnál segédkeztek (agere); 4) feleleteiket feljegyezték és a jogkeresőknek irásbeli utmutatást adtak (scribere). – Harmadik korszak. A jogismeret tudományos alapra fektetése Q Mucius Scaevola Pontifexnek és Ser. Sulpicius Rufusnak köszönhető. A római jogszabályok nagyon is felszaporodott tömege most már mélyebb felfogást és alaposabb tanulmányt kivánt; ehhez járultak az aequitasnak és a jus gentiumnak egyre jobban érvényesülő elvei, melyeket a jogászok a régi jog szigorú szabályaival kiegyeztetni törekedtek. A jogászok befolyása növekedett, midőn Augustus elrendelte, hogy responsumaik vitás kérdéseknél a törvényszék előtt jogérvénynyel birjanak. Hell. 4, 2. 13, 13. Különösne arra irányult a jogászok tevékenysége, hogy a jog egész anyagába rendszeres egységet vigyenek bele, a törvényeket magyarázzák s a régi jogot a jus gentium alkalmazásával kiegészítsék és megjavítsák. Lassanként jogi iskolák keletkeztek (Gell. 13, 13), a leghiresebbek Romában, Constantinapolisban és Berytusban. A tanárok neve professores juris civilis, a tanulóké studiosi, a kik bizonyos honorariumot vagy salariumot fizettek. A főbb jogászok Augustus koráig a két fönnebb említetteken kívül. C. Aquilius, Gallus, C. Aelius Gallus, P. Alfenus Varus, C. Trebatius Testa, A. Cascellius. Augustus óta két iskola alakult, a Proculiani (alapítója Marcus Antistius Labeo, a ki Sempronius Proculus tanítványa volt) és a Sabiniani (alapítója C. Atejus Capito, a Massurius Sabinus tanítványa). Az előbbiekhez tartoztak: a két M. Coccejus Nerva és P. Juventius Celsus, Neratius Priscus stb., az utóbbiakhoz Massurius Sabinus, C. Cassius Longinus, Javolenus Priscius stb. A két iskola közti ellentét csak vezéreiben domborodik ki élesen. Labeo a jog terén haladó, a közjogi kérdésekben a régi köztársasági intézményekhez ragaszkodó. Capito a magánjog terén maradi, a monarchikus irányú ujításoknak ellenben pártolója. Labeót és utódait a célszerüség (ratio), Capitót és követőit a régi tekintélyek (veteres) vezették Dig. 1. 2. 2. §. 47. Vécsey, Institutiók 1901 75 sk. ll. Mindezeket elhomályosította a következő öt: Gajus, Aemilius Papinianus, Julius Paullus, Domitius Ulpanius és Herennius Modestinus. Irataik így oszlanak meg: 1) az irott joghoz készült magyarázati (exegetikus Művek; 2) az egész joganyagra kiterjedő rendszeres (systematikus) művek; 3) felmerült jogesetek eldöntését tartalmazó gyakorlati (practikus), végül 4) vitatkozó művek. V. ö. Vécsey, Instit. 1901. 91 sk. ll. – Negyedik korszak. A jogtudomány hanyatlása. Ezt egyrészt a császárok despotiája másrészt az antik műveltség általános lehanyatlása idézte elő. Hogy a római jog rendszere még sem ment veszendőbe, az Justinianus császárnak köszönhető, a ki az egész régibb jogi irodalmat kivonatoltatta s e kivonatokat bizonyos rendszerben összeállíttatta (l. Justinianus). De Nyugaton is készítettek ily gyűjteményeket a germán fejedelmek, minők a breviarium Alaricianum vagy lex romana Visigothorum (II. Alarich alatt 506), a burgundoknál a lex Burgundionum (508. V. ö. Vécsey, Instit. 1901. 110 sk. 11. N. G.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
