Naphtha
Naphtha, ο ναϕϑας, το ναϕϑα, kátránynemű gyulékony folyadék, mely Ázsiában s közelebbről Assyria, Media, Babylonia, Susiana és Parthia tartományokban a földből forrásként buzog fel; különösen nevezetesek voltak a Mennis vidékén, Arbelától Délre mintegy 4 napi járásnyira levő naphthaforrások és az Ecbatana mellett fölfakadó naphthapatak, melyet Nagy Sándor is megcsodált. A n. tulajdonságát leírja Strabo (Eratosthenes után) 16. könyvében Babylonia leirása közben, majd ő utána Plinius (n. h. 2, 109) és Plutarchus Nagy Sándor életének 35. fejezetében. Strabo megkülönböztet finomabb és durvább naphthát, amaz fejér, ez fekete volt; gyúlékonyságát az írók úgy jellemzik, hogy még mielőtt a lánggal érintkeznék, már a fény sugarától távolból is meggyulad. A babyloniak Plutarchus előadása szerint meg akarván mutatni Nagy Sándornak a n. sajátságát, egy este a király szállásához vezető útat meglocsolták ezzel a folyadékkal s aztán égő szövétneket értetvén a belocsolt földhöz, a tűz egy pillanat alatt végig futott rajta s az egész utcza lángban állott. Majd meg a király fürdőszolgája Sándor mulattatására egy együgyű suhancz testét kenvén be naphthával, tűzzel érintette meg, mire a fiúnak egész teste egyszerre lángba borult, úgy hogy a király maga is nagyon megijedt s csak keservesen tudták a tüzet eloltani, a fiú pedig sulyos beteg lett. A naphthát ezen gyulékony természete miatt s mivel meggyújtva nehezen volt eloltható, háborúban az ellenség ostromgépeinek elpusztítására is használták. D. I.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
