Salii.
Salii. – 1. Tánczoló papok, Mars Gradivus tiszteletére szervezett régi italiai papi collegium, a minőt Romában a hagyomány szerint Numa alapított és Tullus Hostilius egy ujabbal szaporított. A régibb collegiumnak S. Palatini volt a neve, mert a Palatinuson laktak, az ujabbnak S. Agonales vagy Collini, mert lakásuk a Quirinalis dombon, a porta Collina közelében volt. Liv. 1, 20. 27. A két papi testületnek 12–12 tagja volt, ifjú patriciusok, a kiknek kiválasztásuk alkalmával még éltek a szüleik. Élükön volt egy magister, egy praesul (előtánczos) és egy vates (előénekes). A palatinusi Saliusok istene Mars volt, a quirinalisiaké Quirinus; de közös volt istentiszteletük, midőn a szent pajzsokat (l. ancitia) körülvitték a városban. Fő szertartásaik martius napjaira estek. E hó elsején a pontifex maximus a regiában, hol a szent pajzsokat és lándzsákat őrizték, áldozatot mutatott be s ezután megkezdődött az ünnepi körmenet a Forumtól, s végpontja a Capitolium volt. A S. ünnepi öltözete: himzett tunica, ezen érczpánczél, felül gabinus módon hordott toga (l. Gabinus cinctus), fejükön hegyes süveg, oldalukon kard, bal karjukban a szent pajzs, jobbjukban papi bot. A menet élén kürtösök haladtak. Oltárok és templomok előtt megállva, a két vezető Salius példájára hadi tánczot jártak, egyúttal szent dalokat énekeltek, mialatt botokkal a szent pajzsokra ütöttek. A menet mindennap bizonyos megállapított helyig ment előre, ott a pajzsokat éjjelre eltették, maguk a S. pedig közmondásosan gazdag lakomát ültek. Hor. od. 1, 37, 2. Egészen martius 24-éig vándoroltak így a szent pajzsok s ezalatt több ünnepség volt a S. részvételével. 11-én volt egy kocsiverseny (equiria) Mars tiszteletére és egy áldozati lakoma a pajzsok mondai kovácsának, Mamurius Veturiusnak tiszteletére. 19-én volt a pajzsok kifényesítésének, 23-án a papi kürtök tisztításának ünnepe (tubilustrium). A pajzsok körülhordozásának napjai religiosi dies (l. e.) voltak, ezeken tehát nem indultak háborúba, nem kezdtek csatát és nem házasodtak a rómaiak. Octoberben, a táborozási időszak befejeztével, ismét körülvitték a pajzsokat és megtisztították a Campus Martinuson. A S. dalait (axamenta, carmina Saliaria) a hagyomány szerint Numa írta régi saturnius rhythmusban és oly népies nyelvezettel, hogy később maguk a papok sem értették, ezért a Kr. e. első századtól fogva tudós magyarázatok tárgya volt. Quint. 1, 6, 40. Egynehány énektöredéket ma is ismerünk, köztük a legkönnyebben érthető:
Cumé tonás, Leucésie || prae tet tremónti,
Quom tibei cúnei || déxtumúm tonáront.
Quom tibei cúnei || déxtumúm tonáront.
Azaz: Cum tonas Leucetie (világosság istene), prae te tremunt, cum tibi cunei (villámok) a dextra tonerunt. Marson kívűl Janust, Juppitert, Minervát is dicsőítették dalaikban; végül pedig Mamurius Veteriust szólították meg. Ov. fasti 3, 260. Augustus kora után a S. hymnusába beleszőtték az uralkodó császárnak vagy valamely rokonának a nevét is, a kit ép meg akartak tisztelni. – 2. S., germán néptörzs, mely betört Galliába, de Julianus császártól legyőzetett. Amm. Marc. 17. G. J.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
