VII. REND. TURBÉKOLÓK. GYRANTES.
VII. REND.
TURBÉKOLÓK.
GYRANTES.
TURBÉKOLÓK.
GYRANTES.
Az idetartozó madaraknak úgy alaki, mint biologiai sajátságai az egész rendet oly élesen jellemzik, hogy beosztásuk a rendszer egészébe, éppen különállásuknál és egyébb rendekkel való kevés rokonságuknál fogva nehéz és ingadozó. Alakjukat bizonyos gömbölyüség, teltség, begyesség, magas, domború homlok, sajátságos csőr- és lábalkat jellemzi. Tollazatuk sűrű, kemény, a termet gömbölyű formájához simuló, ezért egyes tollszárak egészen laposak; a tollazat nem igen erősen nőtt a bőrbe, könnyen kifoszlik s csekély megrántásra kihull. Szinezetök leginkább hamvas, «galambszínű» (a külföldi fajoké sokszor élénk, tarka), gyakorta bizonyos örvszerű foltok, zománczos, fényes részek is ékítik. A hím és tojó külsőleg nem sokban különbözik. Csőrük rövid, egyenes és vékony, csupán hegye kemény s többnyire kissé lehajló, töve ellenben lágy bőrrel borított; a hasítékalakú orrlyukakat sajátságos – sokszor gombszerű, nagy – bőrkupak fedi be. Lábaik aránylag kicsi nyek, rövidek, vékony ujjuak, kis körmüek. Mindig négy teljesen szabad, a csüdből egyforma magasságban kinőtt lábujjuk van, de a hátulsó mindig rövidebb a belsőnél, a külső pedig rövidebb a középsőnél; a czomb rendesen a csüdig tollas, néha azonban a csüdizület meztelen. Szárnyuk inkább hosszú és hegyes, ritkán rövid és kerekített. Farkuk egyenes vagy elkerekített, 12–16 tollú.
Életjelenségeik közt különösen feltünik szavuk: a «turbékolás». Fiókáik teljes nagykorúságig ülik a fészket. Kezdetben az öregek avval a tej- és sajtszerű váladékkal etetik őket, mely begyükben képződik, később magvakkal, melyeket erős izomzatú begyükben előbb fellágyítanak. Fákon, bokrokon, fa- és sziklaodukban költenek, silány laza fészkeket építve. Reptük sebes, felszálláskor robajló. Erdőn, mezőn, sziklás helyeken tartózkodnak, különösen száraz ágakra szeretnek szállni a fák sudaraira. Élelmök kiváltképpen magvakból, erdei gyümölcsökből, bogyókból áll; az emésztés elősegítésére azután agyagos és sótartalmú földet, kavicsokat is lenyelnek. Igen jellemző módon csillapítják szomjukat, mert a többi madaraktól eltérőleg nem úgy isznak, hogy csupán csőrhegyüket dugják a vízbe s minden kortyot feltartott fejjel nyelnek le, hanem egész csőrüket bemártják – az orrlyukakat eközben a lágy bőrkupak bezárja – s egyhuzamban szürcsölik, szivják magukba a folyadékot. Szeretik a társas életet, különösen költés után járnak csapatosan élelmök után, úgy költözködéskor is. Más fajú madarakhoz azonban nem ragaszkodnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
