A FEKETE HARKÁLY. Dryocopus martius (L.) 1758. | Madaraink

A FEKETE HARKÁLY.
Dryocopus martius (L.) 1758.

[Picus martius L. – Carbonarius martius KAUP.]

XIV.-ik tábla

FEKETE HARKÁLY DRYOCOPUS MARTIUS (L)

Népies nevei: fekete horokály (Erdély); vasharkály (Máramarosm.)

Jegyei: majdnem varjunagyságú; a hímnek egész fejteteje, a tojónak csak tarkója fényes vörös, különben egészen fekete (némi rozsdás árnyalattal); csőre kékesfehér, szaruszínű; lábai ólomszürkék; szemei fehérek (fiatalok) s később sárgásfehérek (öregek).

Mértéke: H. 35–43; Sz. 23,6–24,5; F. 17–17,7; L. 3,5–3,7; Cs. 5,5–6 cm.

Hazája majdnem egész Európa, Közép-Ázsia egész Khináig, a hol azonban – úgy Szibéria keleti részeiben is – szintén előfordul még. Északon a fatenyészet határával összeesik elterjedésének határa, s délen ritkább, mint magasabb égövék alatt. A hol összefüggő nagy fenyő- és bükk-erdőket talál, régi ősi részleteket, különösen hegyes vidéken, ott ritkán fog hiányozni. Ilyen helyeken mindenütt találkozhatunk vele hazánkban s hallhatjuk nyávogó, siralmasan ejtett plííi-jű, hlííi-jű, kliii-jő szavát, a mit azonban reptében nem igen hangoztat, mert ekkor szaggatott krikk-krikk-krükk-krükk formán beszél. Kivételesen leshetjük meg közelből, mert vad, vigyázó madár, melyet a legkisebb gyanu odább űz. Az erdőben nem repül magasan, de tisztások, vágások, völgyek fölött szajkószerűen, nem igen hullámzó szárnyalással, mindig nagy magasan siet át, jellemző krikk szólásával vonván magára figyelmünket. Erdejét nem hagyja el, hanem ott tölti egész életét a százados, korhadó sudár törzseken nap-nap után, minden évszakban. Hatalmas csőrével jókora lyukakat vág a fákon s hogy élelméhez jusson, valóságos ácsmunkát végez, melynek nyomát a fa tövében nagy szilánkok, forgácsok árulják el. Fészkelni is ilyen vén, belül podvás törzsekben, ügyesen kivájt lyukakban, ritkán alacsonyan, többnyire nagy magasságban szokott. Áprilisban kotlik s 3–4 fehér tojása, kézzel alig elérhető mélyen, néhány szál forgácson fekszik a faüregben.

Tojásmérték: H. 30–33; Sz. 21,5–24,5 mm.

A tojások körülbelül 17–18 nap mulva kelnek ki.

Tápláléka főleg nagy erdei hangyákból, különböző álczákból, rovarokból, bábokból, férgekből, hernyókból áll. Különösen szereti a fadarazsak (Urocerida), lódarazsak, kecskedarazsak (Vespa vulgaris és crabro) lárváit. Egy-egy fekete harkálypár nagy, kiterjedt területen szokott élni s mást ott nem tűr, maga azonban szorgalmasan végig járja birodalmának hangyabolyait, korhadó fáit – kivált a tuskókat – hogy napi eleségét megszerezze. Némely erdészek rovására azt állítják, hogy a fákat rontja s így az erdőben káros is. Erre a kérdésre, valamint általában a harkályok gazdasági értékére a 477. lapon fogok bőven kiterjeszkedni.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me