A HEGYI BILLEGETŐ. Motacilla boarula PENN. 1768.
A HEGYI BILLEGETŐ.
Motacilla boarula PENN. 1768.
Motacilla boarula PENN. 1768.
[Motacilla sulphurea BECHST. – Pallenura sulphurea BP. – Mot. melanope SHARPE.]
Jegyei: háta hamvasszürke; a másodrendű evezők töve fehér; alsó farkfedői kanárisárgák; három szélső farktolla túlnyomóan fehér; hátulsó karma rövid, hajlott; farka igen hosszú. Nyáron az öreg hím torka fekete.
Leirása. Öreg hím nyáron: felül hamuszürke; farcsikja zöldessárga; torokfolt fekete, mindkét oldalt fehér sávolylyal határolva, ugyanily színű a szemsáv is; alsó test czitromsárga; a szárny feketésbarna, a kis fedők szürkésolajszínűek, a hátulsó evezők sárgás, fehéresszürke szegéssel; a farktollak – a túlnyomóan fehér három szélsőtől – eltekintve, barnásfeketék, keskeny, zöldessárga széllel; csőr fekete; lábai barnásak; szemei sötétbarnák. A tojónak nincs torokfoltja, igen vén példányoknál azonban feketés pikkelyszerű rajzolat látszik a torkon. Télen a hím is elveszti fekete torokfoltját. A fiatalok szine az öregek téli tollazatához hasonlít, csakhogy az alsó test csupán a fark alján kanárisárga, a has fehéressárga, a begy halványbarnás, a torok- és szemsáv fehér, némi sárgásbarnás, alig észrevehető árnyalattal.
Mértéke: H. 17,2–17,9; Sz. 8,1–8,5; F. 8,8–10; L. 2,1–2,35; Cs. 1,2–1,3 cm.
Ezt a madarat az avatatlan, esetleg a következő fajjal tévesztheti össze, azért jegyeire különösen figyelmeztetek, nemkülönben tartózkodási helyeire is. Európa középső és déli részeit lakja s nem terjed északabbra, mint Skandinávia alsó részeibe. Ázsia középső övében szintén közönséges, bár többen azt tartják, hogy ezek a keleti példányok hosszabb farkúak (melanope PALL.). Hazánkban elég gyakori jelenség s ritkán hiányzik pisztrángos vizeink, hegyi forrásaink vidékéről. Különösen magas hegységeinkben, havasainkban találkozhatunk vele. Télen egy részök elvonul, más részök – valószinűleg északibb vidékekről jövök – nyilt vizeinknél, folyóinknál a sík földön is, mélyebb tájakon mutatkozik. Az igazi rónán, alföldi vidéken azonban mindenkor nagy ritkaság. Fészkelni visszatér a hegyvilág csergedező, kristálytiszta csermelyeihez, ott ugrál kőről kőre, hosszú farkát billegetve s finom, éles csengésű, a barázdabillegető szólásához hasonlító szavát – különösen reptében – hallatva. Kivételesen találtam fészkét Somló várának falában emelet magasságban, úgy Kőszegen, a városban, a régi vár bástyafalában is; ez azért is figyelmet érdemlő, mert fészke táján semmiféle víz nem volt. Rendesen azonban a hegyi forrásokat, patakocskákat nem igen hagyja el s mint azok jellemző madara szomszédságukban üti fel családi tűzhelyét s valami magas partban, hid alatt, kőrakásban, tág nyilású lyukban rakja meg gyökerecskékből, mohából, száraz növényszálakból, gyapjuból és szőrökből készült laza fészkét. Április második felében először, juniusban másodszor költ. 5–6 tojásának alapszine szennyesfehér, agyagsárgás, szürkéssárga elmosódott foltocskákkal borított.
Tojásmérték: H. 18,2–21; Sz. 14–14,7 mm.
Leginkább vizirovarokat, apró pilléket, különféle álczákat, bábokat, kukaczokat eszik s így kárt nem tesz. Egy külföldi megfigyelő (ALTUM) azt irja róla, hogy télen valami nyilt vízároknál látta e madarat, a mint apró halacskákat fogott s ennek révén úgy véli, hogy esetleg a pisztráng ivadékban kárt tehet. Én nem tulajdoníthatok ez egyetlen megfigyelésnek fontosságot s azt hiszem, hogy a szükség vitte a halivadék megkóstolására.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
