Eötvös második minisztersége
Eötvös második minisztersége
A bécsi kormány és a magyar nemzet ez alatt várakozó állásban voltak egymással szemben, hogy melyik dől ki hamarább. Deák még egy lépést tett s 1865 húsvétján közölte a Pesti Naplóban híres husvéti cikkét, melynek végső eredménye Schmerling bukása s a magyar országgyűlés összehívása lőn 1865 december 10-ikére. Ezen országgyűlés azután, nagy nehézségek és válságok között, csakugyan létrehozta a kiegyezést; Andrássy megalkotja a második felelős minisztériumot s a nemzet ismét koronázott királyt kap, a ki jogainak és alkotmányának védelmére isten színe előtt megesküszik. Eötvös ez országgyűlésen szintén Buda első kerületét képviselte; tagja volt úgy a hatvanhetes választmánynak, mint a tizenötös albizottságnak, mely a kiegyezés módozatait elkészíté, s az új minisztériumban ugyanazon tárcának gondjait bízták rá, melyet az elsőben viselt; ő volt az egyetlen a régi minsztériumból, miután Deák nem akart tárcát vállalni.
Az új miniszterekre, mint tudjuk, nagy és nehéz munka várt, s talán egyike sem nehezebb, fontosabb semmi esetre, mint Eötvösre. A magyar közoktatásügy el volt maradva s tetejétől aljáig lényeges javításra szorúlt. Eötvös érezte, hogy a legnagyobb szükség a javításra a népoktatás terén van, tehát ott kell kezdeni a munkát. Megalkottatá az 1868: XXXVIII. törvénycikket a népnevelés reformja érdekében, melynek intézkedése a polgári iskolákra és tanító-képző intézetekre is kiterjedt. Megkezdé a felekezet nélküli, vagy u. n. közös iskolák fölállítását, a hol azok szükségesek voltak; hogy a nagy közönségben az érdeklődést a népoktatás – mint saját legfontosabbb ügye – iránt fölébreszsze, agitációt indított az u. n. »népnevelési egyletek« felállítására; a néptanítók önmívelése érdekében kezökbe adá a Néptanítók lapját s tekintettel a nemzetiségekre, hét nyelven írva; az országot tankerületekre osztotta, élükön a tanfelügyelőkkel s ezeknek hatáskörét összeköté a közigazgatással.
Azonban most is tapasztalni volt kénytelen, hogy az embereket nem olyan könnyű boldogítani. Az állami vagy közös iskolák erős megtámadásban részesűltek mindenik felekezet részéről, a melyek azokban az egyház jogainak és érdekeinek veszélyeztetését látták. Eötvös haladt tovább a maga útján, mint a tiszta látás és igaz meggyőződés embere s lassanként a felekezetek támadása is gyengűlt, látva, hogy nincsen rá semmi ok. De azon mértékben nőtt a politikai pártharcok szenvedélye; s a kiegyezés ellenségei, a kik akkor a magyar parlamentnek igen tekintélyes részét tették, a kormány támadásában nem tettek kivételt Eötvös kedvéért sem; sőt mivel az ő intézkedései külön felekezeti és nemzetiségi érdekeket is érintettek, a támadás ellene néha kiváló hevességgel történt. Eötvös védte, s eszméi igazságának és gazdagságának erejével a lénegesekben meg is védte, álláspontját: de e támadások fájtak neki s erősebben hatottak rá, mint rendesen a politikai küzdelmek szoktak hatni az emberekre. Igen, mert mindenik javaslata az ő lelkének legsajátabb terméke volt; eszével és szívével s legigazabb meggyőződésével volt azokban jelen; s azok megtámadása az ő legbensőbb énjét érte. De annyit elért, hogy a magyar népoktatásnak megveté alapjait, melyen utódai tovább építhettek.
Eötvös síremléke Ercsiben.
B. Eötvös József ércszobra Budapesten. (Huszár Adolftól.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
