Fazekas Lúdas Matyija
Fazekas Lúdas Matyija
Népies tárgyat csak egyszer választott és mégis csak ez az egy költeménye tett országos hírre szert és juttatott helyet Fazekasnak az irodaomtörténetben. Lúdas Matyit értjük, ezt az adomaszerű, jóízű, tréfás elbeszélést, mely még 1804-ben készűlt, de Kazinczynak tetszésével nem találkozván, csak 1815-ben jelent meg nyomtatásban a szerző megnevezése és tudta nélkül. Az első kiadást csakhamar egy második követte, melyet maga Fazekas rendezett sajtó alá; később ponyvára kerűlt a kis munka, sőt színi feldolgozás tárgyául is szolgált, úgy hogy Lúdas Matyi a legnépszerűbb olvasmányok közé tartozott, melynek egyes sorai röpke szókká, közmondásokká váltak, Lúdas Matyi alakja pedig csak oly örök életet nyert a magyar nép képzeletében, akár a Peleskei Nótáriusé vagy Rontó Pálé.
Fazekas debreceni emléktáblája.
(A Lúdas Matyiból vett domborképekkel.)
)
E bámulatos sikert távolról se tulajdonítsuk Fazekas nagy költői tehetségének, sokkal inkább valamely szerencsés véletlennek, a mely a szerzőt kedvező tárgyra vezette. E tárgy, a mint az az újabb irodalomtörténeti kutatásokból nyilvánvalóvá lett, nemzetközi, az európai mesekincsnek közös motívuma, melyet csakúgy megtalálunk a norvég népmesékben, mint olasz, francia, katalán elbeszélésekben, a melynek irodalmi feldolgozását is ösmerjük: a Román de Trubert-t, egy XVII. századi fabliaut, sőt némi hasonlóságot mutat hozzá Claude Tillier Mon oncle Beniamin című regényének egy-két fejezete is. Hogy Fazekas hol és hogyan jutott e szerencsés tárgyhoz, olvasás vagy hallás útján-e, a magyar vagy idegen nép körében-e, az még eldöntésre vár; de annyi bizonyos, hogy az anyagot egységes cselekvénynyé tudta alkotni, és hogy elbeszélése hősét eleven alakká, s mégis egy eszme tipikus képviselőjévé tette, a mint az a tartalomból is kitűnik. – Lúdas Matyi ugyanis egy mihaszna falusi suhanc, a ki egyszer egy falka ludat hajt a döbrögi vásárra. Döbröginek, a falu zsarnok földesurának szemet szúr Matyi hetyke magatartása, egyszersmind szemet vet a lúdjaira, a melyeket erőszakkal elvétet tőle, sőt meg is csapatja a legényt. Matyi bosszú-fogadást tesz ez ismeretes szavakkal: »Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!« Fogadását meg is állja; először ács képében csalja ki Döbrögit épületfát válogatni az erdőre és ott félholtra veri; Döbrögi még az ágyat nyomja ez ütlegek miatt, midőn Matyi mint felcser jelentkezik nála és lerójja tartozása második részét; Döbrögi ettől fogva hajdúkkal őrizteti magát, de Matyi egy ál Lúdas Matyi után futamítja a hajdúkat és a magára maradt földesurat harmadszor is irgalmatlanul elpáholja.
Diószeghi és Fazekas emlékoszlopa a budapesti növénykertben. (1865.)
Ezen a nép szelleméből fakadt, egészen a nép szája íze szerint való tárgynak csak emeli a komikumát a klasszikus versforma, a hexameter, a mely azonban nem akadályozza a szerzőt, hogy a legnépiesebb kifejezésekkel, tősgyökeres magyar szólásokkal ne fűszerezze egyszerű előadását. De az elbeszélést oly páratlanul népszerűvé, Lúdas Matyit tipikus alakká főkép az a kettős célzatosság tette, mely végig vonúl a kis munkán: egyrészt a természet fiának, az egyszerű paraszt suhancnak furfangos esze győzedelmeskedik a tanúlt úri emberen, másrészt az elnyomott jobbágy torolja meg sérelmét a kegyetlenkedő földesúron. E tendenciával lesz Lúdas Matyi az első irodalmi támadás a nemesi kiváltságok ellen a jobbágyság érdekében.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
