A pesti színészet 1807–15-ig
A pesti színészet 1807–15-ig
És mennyi küzdelmet jelent e nyolc év! Csak a lelkesedés bírja ki, csak a hazaszeretet édesítheti meg; férfias türelem nem elég elviselésére, egy magasabb érzelemnek kell belejátszani; a hazafias hivatás tudatának, mely az éhséget, szomjúságot elviselni segíti, a megaláztatást lemondással tudja elszenvedni s mindezt azon reményért, hogy egykor magyarrá válik az ország fővárosa is s nem lesz a magyar színészet kegyelemkenyéren tengődő intézménye e hazának. Ha magasb célok nem lebegnek szemeik előtt, úgy ez a második (és újból sikertelen) kisérlet bizonyára végleg kiábrándítja őket.
Kántorné Engelhart Anna.
Miként 1790-ben, úgy most is Pest vármegye az ő legnagyobb pártfogójuk. Wesselényi ajánló levelére az ő kebléből kerűlnek ki első mentorai: Darvas Ferenc, Mérey. Pestmegye mellett Abauj, Borsod, Szatmár, Szabolcs, Zemplén segítik legkitartóbban anyagilag a pesti színészetet, ők küldik a legszebb kérő leveleket a Helytartó Tanácshoz, ők veszik be követeik utasításába a magyar színészet állandósításának sürgetését. Így aztán nagy nehezen eltengődhetnek, Pest városa tanácsa kegyelméből a német színészet mellett a Rondellában, majd önállóan és függetlenül a Hacker-féle szálában, 1809. március 1-éről, s midőn 1812-ben megnyílik a fényesen fölszerelt új német színház, beköltözhetnek maguk a német színészet elhagyott ronda fészkébe, a kopott Rondellába, melynek roskatag tetőzetén át becsöpög az eső a színpadi lovagvárak termeibe! Osztályrészök bőven kijut a lealáztatásból. Nemcsak, hogy látniok kell, miként emelnek, költséget nem kimélve, új oltárt az idegen művészetnek, de ki is rendelik a magyar színészeket, hogy mint – statiszták szerepeljenek a német színház megnyitó ünnepélyén! Az olvasót Déryné kedves naplójára utaljuk, mely megható részleteket tud elmondani e kor történetéből.
Midőn a vármegyei támogatás elégtelennek bizonyúl, magánemberek veszik színészeinket pártfogásuk alá. Fegyverneki Vida László, majd Kulcsár István, s midőn mindenki kimerűl a támogatásban, Pestmegye arra határozza magát, hogy »dajkaságba« Borsodmegyéhez küldi őket. A második eltávozás 1815. husvétján megtörtént. Szerencse, hogy közéletünk akkoriban legéletrevalóbb intézménye, a vármegye veszi pártfogása alá a magyar színészeket. Nélküle elzüllött volna, mert a jobb elemek a vándorlás (= koplalás) keserű napjaiban új, biztató, tisztességesb pályát keresnek. Pedig mily lendületet nyert e korban is drámairodalmunk és színészetünk? Ekkor kezdi drámaírói pályáját, mint »delectans actor«, Katona József; az idegen darabok »nemzetesítése« révén vígjátékirodalmunk úgyszólván megszületik. Pesten fejleszti ki nagy és sokoldalú tehetsége csiráit Déryné, az előadó- és énekművészet első csillaga; Kántorné, e kor legnagyobb (külföldiek által is megbámúlt) színésznője ekkor aratja első babérait. Láng Ádám, Murányi Zsigmond, Benke József itt válnak a magyar színészet elsőrendű alakítóivá. És mindezt a bizonytalanság útjára terelték, midőn eltávoztatják az összetanúlt társaságot, mely egy kis irodalmi életet teremthetett volna a fővárosba a hol a magyar írók előadásaiknak legszorgalmasabb látogatói voltak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
