Kisebb énekek
Kisebb énekek
A szóban forgó kört némely alkalmi versek egészítették ki, melyek úgy látszik, nagyban divatoztak. Mátyás király megválasztását az ismeretes dallal: Mátyást mostan választotta, üdvözölte még az utcán alá- s feljáró gyermeksereg is; egy névtelen, hosszabb versben búsongott ugyancsak az ő halálán, ki sok országokat bíra, ellenségeinek ellene álla, meghódította Bécs városát, kívánatos vala cseh Prágának, ajándékot kapott a törököktől, hogy »ne feszegetné ő császárokat«, igyekezett »az vízen álló Velencére és benne való belcs olaszokra«.
Magyarországnak fényes tűköre, világa
És rettenetes bajnoka…
Királyok között lél te hatalmas
És nagy igyeknek diadalmas,
Néped között nagy bizodalmas,
Légy Úristennél immár nyugodalmas!
És rettenetes bajnoka…
Királyok között lél te hatalmas
És nagy igyeknek diadalmas,
Néped között nagy bizodalmas,
Légy Úristennél immár nyugodalmas!
Bizonyos GERGELY deák egy töredékben 1490. körül meghalt urát, Both Jánost siratja, kit Mátyás király el-bekülde nagy Törökországba, s ki aztán ugyanott el is vesztett. Egy másik deák, Szabadkai Mihály, 1515-ben a népeket arra szólítja föl, hogy bánkódjanak Beriszló püspök veszedelmén, kinek fején sohasem vett erőt a törökök császárja. Majd balladásan Ali vajdát, a püspök foglyát szólaltatja meg:
Jaj, hogy veszék, szégyent vallék
Én bátorságomban,
Egy pap miatt nagy kárt vallék
Én vajdaságomban.
Én nem valék igaz hitű
Szegény horvátoknak,
Sok rabolást én is tettem
Az ő velatokban,
Azért fogván tart most engem
Egy haragos papbán.
Én bátorságomban,
Egy pap miatt nagy kárt vallék
Én vajdaságomban.
Én nem valék igaz hitű
Szegény horvátoknak,
Sok rabolást én is tettem
Az ő velatokban,
Azért fogván tart most engem
Egy haragos papbán.
Végül GESZTHI LÁSZLÓnak egy 1525-ben, a hatvani gyűlés előtt írt töredékes verse az ország nyomorát emlegeti, az urakat egyezségre s a régi dekrétomok megtartására inti s a hazát az ég oltalmába ajánlja.
A művészet és költőiség mindenféle csekély vagy éppen semmi; de az ének jobbára őszinte fájdalom hangján és ekkép szívhez szól s a líra egyszerű, töredezett hangja lelkünkbe idézi a korszak ijesztő elborúlását, mely Mátyás fényes éveit oly hirtelen váltotta föl. Nincs egyetlen víg szava, mint a hogy az ország életében sincs többé semmi biztató. A középkor dicsősége mint valami álom foszlott szét, az emberek csupán bajokat és veszedelmeket látnak, és a korszak alkonyán, a politikai és társadalmi élet bomlása közt megszólal a szatirikus nyers és jellemző gúnyolódása. Apáti Ferencz Cantilenája, a Peer-kódexnek, Simon uram imádságos könyvének utolsó verses darabja. Formái még a régiek; de szelleme friss áramként jelenik meg a középkori emlékek megszokott levegőjében, mint a zivatar előszele. A verselő szakít a világi dolgok vallásos felfogásával s egyedül józan szemét használva mutogatja korának fonákságait, »régi jó barátit«, kik »gyakorta szép szóval« járulának hozzá s megcsalák, a fejedelemnél hízelgő nagyurakat, kiknek azt tanácsolja, hogy fejér, szép és üstös, ékes szabályokkal ne vágják a pogány népet. Az embereket inti, hogy a papoktól óvakodjanak. A leányok serényen futamnak a táncba, de ha igen jámborok benne, elhull pártájok. A menyecskéknek jobb, ha nem barangolnak, időnek javában tyúkot ültetnek… bölcsőt ringatnak … ezzel elélhetnek. A pór Sámsonnak álítja magát, nem tiszteli urát; de fogják meg szakállát, vegyék el jószágát, megalázkodik. Régente a papok is máskép viselték magokat, míg nem volt galléros köntösük, vörös beretrájok; pénztől elfutamtak, szőrben beöltöztek, híven áldozának a szent koronának.
)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
