Virágénekek
Virágénekek
Egyedül a szerelem az, melynek alig van némi nyoma e költészetben. Mátyás asztalánál csak ritkán csendűlt szerelmi dal, s ebben a középkori író a nemzet méltóságos komolyságát vette észre. Virágének nem is maradt több egynél az utókorra, ha csak ide nem sorozzuk azt az ügyes kis köszöntőt, melyet ENYINGI TÖRÖK IMRE küldött jegyesének, Parlagi Krisztinának (1485):
Emericus Török
Köszön Krisztinának,
Legyen kenvebb inhának*
Száz »jó napot« kétszáz »jó éjt«
Hozzája!
Köszön Krisztinának,
Legyen kenvebb inhának*
Száz »jó napot« kétszáz »jó éjt«
Hozzája!
Kenvebb = könnyebb; inh, joh = szív.
A korból egyedül ismeretes valódi virágének a körmöci levéltár 1505-iki jegyzőkönyvének címlapján jutott el hozzánk s így hangzik:
Supra aggnő, szökj fel kabla,
Hazajött férjed, tombj Kató
Az te szíp palástodban,
Gombos sarudban;
Haja, haja, virágom!
Hazajött férjed, tombj Kató
Az te szíp palástodban,
Gombos sarudban;
Haja, haja, virágom!
Pedig a szerelmi költészet kétségkívül virágzott. Már a XVI. század első felében van író, ki érdekes észleletet jegyzett föl a virágénekekről, mint »a melyekben csodálhatja minden nép a magyar nép elméjének éles voltát a lelésben, mely nem egyéb, hanem magyar poézis« (Sylvester). Tartalmokat a szigorú erkölcsbíró balítélkezésével kárhoztatta, de kiemelte képes szép nyelvöket, a melyhez képest a biblia trópusai sem különös szokatlanságok a magyar olvasó előtt. Azonban az írni tudók még nem becsűlték a könnyen termő nótát annyira, hogy leírták volna, s nem akartak a legalább színre meglevő erkölcsi felfogással szembeszállni, mely a virágénekeket mint erkölcstelen dolgot kárhoztatta. Ekként itt is elkallódott csaknem minden, s mint a középkori magyar misztériumnak és népmesének nyomait, a szerelmi költészet töredékeit is későbbi munkákban lehet csak sejteni és nyomozni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
