17. A XVI. század történetirodalma. † Szilágyi Sándor | Magyar irodalomtörténet

17. A XVI. század történetirodalma.
† Szilágyi Sándor

A magyar történetírás, azaz a történeti anyagnak feldolgozása magyar nyelven, a XVI. században vette kezdetét. Impulzust erre is a reformáció adott, de az anyagot hozzá a megelőző század irodalma, a két nyomtatott krónika (Thuróczié s a budai) és Bonfini szolgáltatták. Ez az anyag csak a XV. század végéig terjedt, de az »irodalmi ébredés«, mely általánossá lett és a tudomány s irodalom minden faját felölelte, magával hozta, hogy a történetíróknak egész serege támadt, kik saját tapasztalataikat, élményeiket, impresszióikat akarták az utókor számára megörökíteni. Ezeknek az íróknak egy része magas míveltségen kivül előkelő állással bírt, szerepet játszott a történetben s annak lefolyását nemcsak mint szemlélő tekintette: ezek közül majd mindenkinek megvolt a maga kedvenc klasszikusa, kit mintáúl választott az anyag feldolgozásánál; – a XV. század humanizmusa ezek munkáiban tovább élt. De voltak olyanok is, kiket a klasszikai formák nem érdekeltek. Ezek kezébe csak a belső ösztön adott tollat, a vágy, hogy a mit láttak, hallottak, megörökítsék. Éppen ez a tarkaság a kidolgozásban, felfogásban teszi becsessé a század történeti irodalmát. A mit a humanistáknál s krónikásoknál nélkülözünk: a különböző osztályok belső életére is vetnek a nem humanisták munkái világot.

Érdekes az is, hogy a régi anyag hogyan alakúl át, módosul az új írók kezében, kik egészen az új idők hatása alatt állanak.

Székely István Heltai Gáspár Emlékiratok Gyulafi Lestár Szamosközy István Illésházy István Sambucus Szerémi György és kortársai Oláh Miklós Brutus Mihály Humanista történetírók Istvánffy Miklós

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me