Gyöngyösi a XVII. századnak legnépszerűbb epikusa egyszersmind legkiválóbb lirikusa, kinek csengő verseit országszerte kedvelték, költői tehetségét csodálták, ki az epikába belopta a lírát, s mindkét nemben csillogtatta költői művészetét, kápráztatta a szemet és lelket egyaránt, hogy ne lásson, ne érezzen mást, mint melegséget, könnyűséget, fényt, csillogást, derűt, szerelmet, a kellem szépségét, az ő rózsás, virágos, harmatos képeit, mithologiai példáit, költői dikcióját, rithmusának hangzatosságát. Pedig mennyire, mögötte áll kortársának, Zrinyi Miklósnak, a felfogás merészsége, az alkotás ereje és eredetiségére s a jellemzés biztosságára nézve! Mig ezt kora nem értette meg, Gyöngyösi elragadta kortársait, másfél századon keresztül legünnepeltebb költője volt a magyar irodalomnak és munkái kétszáz év alatt vagy negyven kiadást értek.