Pray György
Pray György
PRAY GYÖRGY egy Tirolból beköltözött katona-családból származott és 1724-ben született Pozsonyban. Mint jezsuita egy ideig a bécsi Theréziánumban tanárkodott és ott kezdte meg, a tudós Froehlich Erasmus befolyása alatt, a hazai történet buvárlását. Fölebbvalói megengedték, hogy egészen e hivatásának élhessen. Rendjének feloszlatása után a királynő 1773-ban őt királyi historiografusnak nevezte ki és 200 forintnyi nyugdíját megkétszerezte. 1777 után könyvtárnoka lett a Budára áthelyezett egyetemnek és József császár, ki szintén hasznát vette tollának és tudományának, 800 frtra emelte fizetését, azután pedig a nagyváradi literarium stallumra nevezte ki. Így haláláig, mely 1801-ben következett be gondtalanul és háborítlanul élhetett tudományának. Ő volt az első magyar, ki kizárólagos hivatását találta a történet mívelésében és a ki azon szerencsés helyzetben volt, hogy e hivatásának meg is felelhetett. Ő egyúttal az első, kinek tevékenysége felölelte a hazai történelem egész mezejét.
Főmunkája a húnok, avarok és magyarok évkönyve (Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum és Annales Regum Hungariae, 1761–70), melyeket hat folio kötetben egész I. Ferdinánd haláláig folytatott. A legrégibb – hún – történetet illetőleg De Guignes nyomán jár, ki először használta fel Attila népére nézve a khinai forrásokat, de a későbbi korra nézve egészen önálló. Szembetünő, hogy előzőihez képest milyen óriási anyag áll rendelkezésére. Nemcsak a már bel- és külföldön publikált anyagot használta fel, hanem számos kiadatlan forrással gazdagította a történeti tudományt. Nagy mértékben felhasználta a kamarai levéltárban meglévő okiratokat, és hogy egyebet ne említsünk, a Halotti Beszéd kódexét, melyben az első magyar évkönyvek is foglaltatnak, ő hozta nyilvánosságra. Abban is úttörő, hogy minden kötet előtt beszámol a rendelkezésre álló új vagy régi kútfőkről. A mennyiben rendje és meggyőződése engedi, józan kritikával él, különösen a kronologiai és genealogiai kérdésekben. Ő a finn-lapp rokonságnak történeti alapon első vitatója. Bár nyelve latin s így stílusa szükségkép elkopott és nem egyéni, mégis mindenütt fölismerhető nemzeti érzülete és büszkesége. Az akkori irodalmi viszonyok nyomorúságára éles világot vet, hogy nagy művének igen értékes V. kötete nem is önállóan jelent meg, hanem mint egy főúri ifjú, gróf Bánffy György, thereziánumi thesiseinek melléklete. A kormánynak különösen azon értekezéseivel tett szolgálatot, melyekben a magyar korona jogait a melléktartományokra mutatta ki. Így Mária Terézia érdekében Halics és Ladomérről, Józseg megbizásából a Balkán-félszigeti országokról, különösen Boszniáról, Szerbiáról, Dalmáciáról, mint a magyar korona részeiről, értekezett. Mária Terézia nagyra is becsűlte a tudós férfiút és a megalakított magyar tudós társaságnak ő lett volna a főoszlopa. De midőn az akadémia javadalmazására a naptári illetéket kérték, a királynő meggondolta a dolgot és kijelentette, hogy: »két jezsuita (Pray és Hell) mégis csak kevés egy akadémiához«.
Pray György névaláírása.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
