Előszó
Előszó
A korszak történetének előzményei. Ellentét az udvar vallási politikája és a rendi szabadság s a protestáns vallás jogai közt. Az 1604-iki XXII. törvényczikk és Bocskay felkelése. A bécsi béke jelentősége. Rudolf bukása és Mátyás trónralépte. A koronázó országgyűlés
A XVII. SZÁZAD első éveiben Rudolf kormányának hatalmi törekvései s a megujitott katholiczizmus téritő buzgalma éles ellentétbe jutottak a rendi szabadság és a protestáns vallás jogaival.
„Az isteni hatalom – irja Khlesl bibornok – csak egy vallást enged meg; Krisztus és Béliál közt nem lehet közösség.” Ugyancsak Khlesl fejtegette, hogy „a jogászok egyhangú véleménye szerint a fejedelem mindenkor fel van jogositva arra, hogy elvegye alattvalóitól a megadott szabadalmakat. E tanoknak fogékony hallgatói voltak Rudolf udvarában.
A fokozódó merészséget, mely az állami s vallási központositásra való törekvésekben nyilvánult, jellemzi az 1604-iki XXII-ik törvényczikk története. Himelreich királyi titkár 1603 április havában azt irja, hogy a rendek végzésében egyes czikkeket kijavitani, vagy azokhoz valamit hozzátenni, vagy belőlük valamit elvenni szokásos volt, csak olyasmit nem szabad a végzéshez toldanunk, a miről a rendek nem határoztak. De mi történt a következő évben? Ugyanaz a Himelreich, ki 1603-ban az idézett tételt hirdette, 1604-ben már elfojtotta legutolsó alkotmányos aggodalmait és Mátyás főherczeg inditványára „gyenge tehetsége szerint” megfogalmazta a rendek végzéséből hiányzó czikket, mely azután törvénynyé lett. E csempészett törvényczikk megróvja a rendek egy részét ama szokatlan, sőt új eljárásért, hogy vallásos sérelmek emlegetésével botránykoztatva a hű rendeket, rossz példát nyujtott. A király e törvényczikkben megerősiti valamennyi elődjének a katholikus vallás fentartására vonatkozó rendelkezéseit és erős büntetésekkel fenyegeti a nyugtalankodókat az esetre, ha a jövőben hasonló panaszokkal merészelnék háborgatni a nyilvános tárgyalásokat.
A törvényczikk tartalma és törvénynyé emelésének módja mutatják, hogy az udvar s a rendek felfogásának békés egyeztetése nem volt lehetséges.
Bocskay tehát – mint maga mondja – kardot kötött fel oldalára, hogy a haza megromlott szabadságát a régi kivánatos jó állapotra hozhassa. És megkötötte a bécsi békét, mely szilárd alapja lett a rendi és vallásos szabadságnak. Az udvar kénytelen volt Bocskay szövetségesével, a törökkel is megkötni a békét a Zsitva torkolatánál. Bocskay felkelésének hatását Magyarország határán túl is érezték. A bécsi békét az örökös tartományok rendei is biztositották; e tartományok szövetkezése egymással s a magyar rendekkel nagy változásoknak tör utat. Bocskay felkelése még a német birodalmi protestansok egyesülését is sietteti.
De Rudolf nem tudott megnyugodni a dolgok ez új fordulatában. Szerette volna megakadályozni a két békének életbeléptetését. Mind a kettő sértette katholikus érzelmeit és autokrata önérzetét. Igaz, hogy nem volt ereje a küzdelem folytatására, de makacssága a zavarok állandósitásának veszélyével fenyegetett és ekkor nyilvánvalóvá lett, hogy a legfontosabb állami érdekek kivánják az uralkodásra képtelen fejedelem lemondását. A magyarországi, morvaországi és a két ausztriai főherczegség rendeinek szövetsége arra kényszeritette Rudolfot, hogy 1608 június 25-én aláirja az oklevelet, melyben Mátyás főherczeg javára lemond a nevezett tartományok és a magyar királyság fölötti uralmáról. Érdemes megjegyeznünk, hogy négy nappal ez okirat aláirása után a szövetkezett rendek a sterboholi táborban szerződést kötöttek, melyben arra kötelezik magokat, hogy inkább megtagadják a hódolatot Mátyástól, semhogy lemondjanak az egymásnak tartozó segitségről az esetre, ha a vallásszabadság megvalósitása valami akadályba ütköznék.
Látjuk ebből, hogy a főherczeg és a szövetkezett rendek czéljai közt lényeges volt az eltérés.
De az 1608 szeptember 29-ére összehivott pozsonyi országgyűlés ez eltérés ellenére is sikerrel végezte munkáját. A koronázás előtti törvényczikkek átvették a bécsi béke intézkedéseit, többnyire oly módositásokkal, melyek a protestáns és rendi felfogás diadalát teljesebbé tették. November 16-án Mátyást királylyá választották a rendek, másnap megválasztották a nádort s 19-én megkoronázták a királyt.
Elbeszélésünk azokkal az eseményekkel kezdődik, melyek az 1608-iki koronázó országgyűlés befejezése után mentek végbe.
Török és magyar fegyverek a XVII. századból.
Rajzolta G. Jancsó Lajos.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
