TARTÁSMÓDOK
TARTÁSMÓDOK
Az állattartás eredetileg egész éven át tartó legeltető pásztorkodás volt, ami gyakran kívánt helyváltoztatást, s egyes esetekben egész közösségek, népek vándoroltak a nyájak után. Közeledvén korunkhoz, fokozódott az állattartás belterjessége, míg az 602istállózáson át eljutott a zárt helyen megvalósuló „iparszerű” rendszerekig. Ebben az evolúciós láncolatban számos fokozat, átmeneti forma található.
A magyar néprajzi kutatás Herman Ottó óta három tartásmódot különböztet meg:
1. szilaj- vagy ridegtartás, ami egész évi legeltetéssel, legelőn tartózkodással járt;
2. félszilaj tartás, ami tavasztól őszig folyamatosan tartó legeltetést, legelőn tartózkodást kívánt;
3. kezes tartás, ami az igás- és tejelő állatok naponkénti kihajtását, istállózó-legeltető élelmezését és haszonvételét jelentette. A tartásmódok szoros összefüggésben álltak a tenyésztett fajtákkal. A régi magyar állatfajták jól viselték a „szilaj-” vagy a „ridegtartást”, s a mezőgazdaság, az állattartás belterjesedési folyamata, a fajtaváltás szükségszerűen visszaszorulásukat eredményezte (Herman O. 1914: 9–10; Györffy I. é.n. /1934/b: 114–117; MNL I. 88).
A külterjes gazdálkodás az agráriumban általában olyan termelést jelent, amelyben a területegységre jutó ráfordítás kicsiny. Így a befektetett tőke és munka is csupán alárendelt szerepet játszik. Szorosabban véve a külterjes állattartás (szilajpásztorko-dás, extenzív állattenyésztés) olyan tartásmód, amelyben a tenyésztett külterjes fajták táplálása nem réti szénán vagy vetett takarmányon, hanem legeltetésen alapul. Ez a tartásmód egyszerű, kevéssé értékes építményekkel, gyakori helyváltoztatással, legelőváltással, csekély munkaráfordítással és alacsony hozamokkal párosul. Külterjes módon szilaj ménesekben, szilaj gulyákban tartotta a módos parasztság a tőkemarhát, a juhok esetében a meddőnyájat, szemben az igavonó és fejős állatok csoportjaival. Magyarországon a 18. század derekától kezdett visszaszorulni a telepítések, a puszták fokozatos benépesítése és eke alá vétele következtében. Legtovább – a 20. század közepéig – az alföldi puszták (Hortobágy, Bugac), vízjárta árterek, szigetek, valamint a közép- és magas hegyi legelők, havasok legelőin maradt fenn.
A belterjes gazdálkodás és ezen belül az istállózó állattartás olyan agrártermelés, amelyet a területegységre jutó nagyobb ráfordítás és nagyobb hozam jellemez. A belterjesség az állattartásban is a földterület–ráfordítás–hozam hármas viszonyából eredő tulajdonság (Erdei F. 1970).
A jászlas, istállós, igás vagy kezes tartásmód szoros kapcsolatban van a földműveléssel, s hovatovább teljesen kiszorítja a rideg pásztorkodást. Györffy István ezt a megállapítását 1934-ben még az alábbi megfigyeléssel egészítette ki: „Ahol szűk a határ és kevés a legelő, a nép főleg földművelésből él s igavonó vagy tejelő jószágát rendszeresen istállón tartja, legfeljebb tarlón vagy ugaron legelteti. Ugyanígy van azokban a nagy határú városokban is, ahol a legelőt szántóföldnek elosztották s helyükön tanyarendszer alakult ki” (Györffy I. é. n. /1934/b: 117). Az istállós tartásmód lényegét nem az épület maga, hanem a takarmányozás mértéke, színvonala szabta meg. Ebben szintén hosszú fejlődésmenet ragadható meg a középkori kezdetektől a 20. század közepéig, a modern kisüzemek megjelenéséig (Tálasi I. 1936b: 139–149; Szabadfalvi J. 1970a: 158–161; Paládi-Kovács A. 1993b: 217–224, 319–328).
A tartásmódok tükröződése megfigyelhető a legelőhasználatban és a legelők elnevezésében (belső legelő a naponta kijáró csorda, az őrlős ménes, a csürhe és a fejős juhnyájak számára, külső legelő a gulya, a ménes, a konda, az ürü- vagy meddőnyáj 603számára). A szilaj- és a kezes nyájak, valamint a pásztoraik elnevezésében ugyanez a kettősség található az alföldi állattartás rendszerében:
szilaj tartás
|
kezes tartás
| |||||
ménes
|
–
|
csikós
|
őrlős ménes
|
–
| ||
gulya
|
–
|
gulyás
|
csorda
|
–
|
csordás
| |
konda
|
–
|
kondás
|
csürhe
|
–
|
csürhés
| |
meddőnyáj
|
–
|
nyájjuhász
|
fejős nyáj
|
–
|
bacsu
| |
–
|
esztrengás
| |||||
–
|
bojtár
| |||||
(vö. Balogh I. 1958: 542–543).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
