AZ EREDETMAGYARÁZÓ MONDA ÉLETE
AZ EREDETMAGYARÁZÓ MONDA ÉLETE
A kutatástörténetről szóló részben szó esett az eredetmagyarázó mondák gyűjtésének történetéről. Felmerült a kérdés, hogy miként él ez a műfaji csoport a 20. század második felében. A legendaszerű mondák, amelyek a leginkább illenek a paraliturgikus népi vallásosságot gyakorló idősebb, római katolikus vallású népesség gondolatvilágába, könnyűszerrel elérhetők, csak jó elbeszélőt kell találni hozzá. E mondák ismeretét erősen befolyásolja, hogy a múlt század végétől fellendült népies vallásos ponyvatermékekhez hozzájutottak-e. Az egri, gyöngyösi ferences rendiek nyomdája pl. a palócok lakta területen a búcsújáróhelyeket óriási mennyiségű apokrif anyaggal látta el; kérdéses csak az, hogy a környék gazdag tudása ennek tudható-e be, vagy esetleg fordítva történt minden. Ezeket a legendáknak minősített történeteket általában el is hiszik, különösen akkor, ha az egyház által különös tisztelettel övezett személyekről szólnak (Szűz Mária). Göcseji adatközlőm a Szent családról és Szűz Máriáról szóló mondáit nem engedte magnóra venni, mert ez az ő vallásának része, nem engedheti, hogy bizonytalan célra mások felhasználják. A dohányról szóló eredetmagyarázó mondát fenntartás nélkül magnóra mondta (Zala megyében történt, Mikekarácsonyfán 1966-ban). Az ilyen témájú mondákat a hiedelmekben is hívő és a vallásgyakorlásban is kiemelkedő mesélők őrzik meg.
Az ún. szórakoztató célból elmondott mondák helye a mesék, hiedelemmondák között van. Ide természetesen nemcsak tréfás elbeszélések tartoznak, hanem mindazon mondák, amelyek már teljesen leszakadtak a vallásról, hitalapjuk egyáltalán nincs, még akkor sem, ha biblikus személyekről, szentekről szólnak. Inkább egyfajta hetyke magatartás figyelhető meg a mesélőknél, hogy emberi voltukban gyenge oldalukról is be merik mutatni pl. Ádámot, Szent Pétert stb. (pl. az AaTh 791: Krisztus és Szent Péter éjszakai szálláson legendamese, amelynek mondaváltozatai is vannak, mindig hallatlan derültséget kelt a hallgatóságban, és a mesélő is jókedvre derül tőle: a részeg házigazda vagy az ácsok kétszer is elverik Szent Pétert). Bizonyos Ádám- vagy Szent Péter-mondák városi viccként is élnek, s ez azt mutatja, hogy ahol a szájhagyományozás eleven gyakorlat, ezek a sok száz éves, lecsiszolódott történetek tudnak valamit nyújtani az embereknek, amiért érdemesnek tartják továbbmesélni őket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
