MŰFAJI SAJÁTOSSÁG
MŰFAJI SAJÁTOSSÁG
A história nem tartozik a népköltészet klasszikus műfajai közé. Hosszú ideig a kutatók figyelemre is alig méltatták, noha akarva-akaratlan ismételten beleütköztek. Mivel a históriák általában nem ütötték meg azt az esztétikai szintet, ami korábban a tanulmányozás egyik feltételét jelentette volna, nem kerülhettek az érdeklődés körébe. Csak a történeti kutatás kibontakozása teremtette meg a lehetőséget jelentőségük felismeréséhez és ezzel együtt kutatásuk megindításához. A história ugyanis, átmeneti jellegű, közbülső műfaj lévén, a szóbeliség és az írásbeliség határán helyezkedik el és mint ilyen, a népköltészet és az irodalom több műfajával érintkezik. Jelentőségét is nagyrészt ez határozza meg: a sokirányú kapcsolat és az átmenetiség, mely módot ad a műfaj átalakulásának sokoldalú, történeti vizsgálatára.
A história, mint elnevezése is mutatja, tulajdonképpen versbe szedett történet, melyet előadója, a históriás, énekelve mutatott be, mégpedig úgy, hogy a verses szöveget előzőleg papírra nyomtatta, mit ének közben szövegkönyvül használt, és amit közönsége is az ének után megvehetett, és a szöveget belőle elolvashatta, megtanulhatta. A históriában még szorosan együtt élt az ének és az olvasmány.
E kétarcú műfaj, a história – minthogy a versbe szedett történeteket énekelve adták elő –, kapcsolódott az epikus énekköltészet messze nyúló hagyományaihoz, átvéve, megőrizve, továbbéltetve azok több lényeges elemét. Ezek a formai, szerkezeti elemek ily módon a merőben más énekalkalmak során az új témájú, újabb jellegű dalokba épülve, századunkig továbbéltek és szerepet kaptak.
De az igen régi múltra visszatekintő epikus elemek szívós fennmaradása mellett az a tanulság sem lényegtelen, amit a história mint viszonylag rövid életű és így könnyen áttekinthető, közvetlenül tanulmányozható műfaj kínál a kutatóknak. A műfaj élete ugyanis szűk időhatárok közé szorult, és így jól körülhatárolható. Fellendülésének, virágzásának időszaka is viszonylag közeli, felbomlása és fokozatos átalakulása pedig szinte a szemünk előtt zajlott le. Mindez lehetőséget ad a műfaj életének, történetének tüzetesebb áttekintésére és főleg alakulása feltételének, környezeti tényezőinek pontosabb megfigyelésére, melyek tanulsága jóval túlnyúlhat a műfaj szűk keretein. A szöveg ugyanis, mely mint az ének segítője került először a parasztember kezébe, egy merőben új kultúra megérkezését jelentette: az írásbeliség kezdetét, az íráson-olvasáson alapuló s az eddigiekhez képest új művelődési forma beköszöntését.
A história azonban nemcsak ének, hanem olvasmány is, hiszen szövegét papírra nyomták, eladták, így azt a közönség kézbe vehette és olvashatta. Ez a tény végül is jóval 382nagyobb jelentőségű annál, mint aminek az első pillanatban látszik: a szövegtanulás egyszerű segítésénél. A szöveg ugyanis, amely az éneket segíthette, amikor a közönség kezébe került, egyúttal annak az új művelődési formának a jelentkezését is jelezte, amely a szóbeliség helyébe az írásbeliséget állította, és amely az eddigiekkel ellentétben erősen individuális jellegűnek bizonyult. Ez a művelődési forma, mely a históriák megjelenésével még csak kezdeti fokon, töredékesen mutatkozott meg a parasztság között, az idők folyamán kiteljesedett és általánossá vált.
Mindennek persze megvoltak a szélesebb gazdasági és társadalmi, sőt technikai feltételei, és a folyamat sem zajlott le egyik napról a másikra. Mindenesetre az átalakulás kezdetén e speciális műfaj, mint a polgári fejlődéshez átvezető időszak jellegzetes műfaja, nagymértékben segítette az átalakulást és biztosította az átmenetet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
