SEPRŰTÁNC
SEPRŰTÁNC
Ügyességi táncunk e típusáról viszonylag már nagyobb áttekintésünk van, bár összegyűjtött változatainak nagyobb része szintén a Dunántúlról származik. A Duna–Tisza közéről, a Felvidékről és a Felső-Tisza vidékéről ugyancsak gazdag anyagot ismerünk. A tánc eszközeként a seprűn kívül bot, sapka és kendő használatos. Az egyik kapcsolódó eszköz alapján sapkatáncnak is nevezik. Ugyancsak gyakori az ország nyugati területein a szövőszék analógiáján alapuló takácstánc elnevezése. Azt tartják ugyanis e táncról, hogy a láb alatt átkapkodott eszköz a szövőszéken ide-oda ugráló vetélő mozgását utánozza. Szabolcs-Szatmár megyében a nyíregyházi bokortanyák vidékén kondástáncnak nevezik az olyan táncot, amelyben az uralkodó motívum az eszköz láb alatti átkapkodása, még akkor is, ha a használt eszköz ténylegesen seprű. Tehát a népi tudat is a pásztortáncok jellegzetes mozgásával kapcsolja össze a seprűtánc motívumait. Utaltunk már arra is, hogy ügyességi táncaink mozgáskincse sok vonásban azonos más táncaink motívumkincsével. A rábaközi dus mozgáskincse is kapcsolódik a seprűtánc egyéb mozdulataihoz. E vidéken gyakori az, hogy az ügyességi táncaink jelölésére használják a seprűvel, üveggel dusolni kifejezést. A népi szóhasználat sokszor a dallam szövegéből is származhat. Fejér megyében a kendővel járt változatát ismerik, amely a dallamsorok végén elhangzó sudridrom szövegrész alapján kapta elnevezését.
A seprűtánc legjellemzőbb motívumai a következők:
1. A táncos az eszközt lábai alatt elölről vagy hátulról irányítva átdugja egyik kezéből a másikba. Ritmusa: 
. Megjegyezzük, hogy az eszköz negyedérték alatti azonnali átvetése is gyakori.
. Megjegyezzük, hogy az eszköz negyedérték alatti azonnali átvetése is gyakori.
2. A táncos az eszköz végét földre támasztja, hol jobb, hol bal lábát veti át rajta, miközben az eszközt egyik kezéből a másikba teszi. Ritmusa: 
3. A végével a földre támasztott eszköz felett átugrik a táncos, miközben hátul az egyik kezéből átadja a másikba az eszköz végét. Ritmusa: 
Az eszközzel egyéb mozdulatokat is végeznek a tánc járulékos elemeiként. Ilyenek például a seprű lengetése, ütögetése, a sapka rázása, a seprűzés mozdulatai, a botoló táncokra emlékeztető forgató mozdulatok stb. Ismeretesek olyan változatok is, amelyekben a táncos a seprűt lába közé véve obszcén mozdulatokat végez.
A motívumkincs minősége és szerkezeti felépítésének fejlettsége alapján a seprűtáncok típusainak több csoportját különböztetjük meg. Szembetűnőek mindenekelőtt azok a 324kötetlen szerkezetű formák, amelyek a régi stílusréteget képviselő ugrós változatok mozgásanyagával szerves kapcsolatot mutatnak. Ezekben a felsorolt mozzanatok mellett a kanásztáncra jellemző motívumokat is járják, többek között például a földre fektetett eszköz fölött is táncolnak.
A seprűtánc másik típusában a bemutatott eszközös mozzanatok mellett új stílusú táncaink mozgáskincse (verbunk, csárdás) összefonódik a régi stílus motívumaival. Ezek a seprűtáncformák elsősorban Észak- és Északkelet-Magyarországról ismeretesek, bár az előző típus ezeken a területeken is általános. A régi táncréteghez kapcsolódó típusokban megfigyelhetjük a kötött szerkezeti felépítést. Az eszköz adta mozdulatok és a mutatványos funkció megteremtik a kötött táncszerkezet kialakulásának lehetőségét. Ilyen változatokat elsősorban a Duna–Tisza közéről és a Dunántúlról ismerünk. Ezekben a zene egységeihez már törvényszerűen illeszkednek a motívumok. A táncnak itt már meghatározott kezdőformulái vannak, és a tánc zárlatai a zenei zárlatokkal esnek egybe.
A kötött szerkezetű táncnak páros és csoportos változatait ismerjük. A csoportos típus hazája a Rábaköz, ahol a legénycéhek keretében egyébként nagy szerepe volt a kötött táncoknak (verbunk, karéj). Ezekben a seprűtáncokban egy kötetlenebb mozgáskincsű táncszakaszt rendszerint felvált egy egységesen járt, feszes, eszközös motívumsor.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
