IV.
IV.
Az összeesküvés fölfedeztetése, meghiúsúlása. Békés a töröktől elhajlik s német-párti lesz. Ki akarja békíteni fejedelmét a császárral s osztrák főherczegnőt akar neki szerezni feleségül. A fejedelem házassági ügye a meggyesi országgyűlésen (1570 jan. 1.). Békés követsége Prágába (1570 ápr.). A speyeri szerződés Miksa császár és János Zsigmond között. Békés újabb követsége Prágába. Óvintézkedései a fejedelmi udvarban. Miksa bajor herczeg nem adja leányát a fejedelemhez. János Zsigmond halála.
Az összeesküvés nem maradt titokban, a terv felfedeztetett s az 1569-iki országgyűlésen Dobó Istvánt és Balassa Jánost Miksa elfogatta. Ezzel dugába dőltek Békés merész tervei, eloszlottak erre épített vérmes reményei.
A magyar összeesküvés meghiúsúlása más fordúlatot adott Békés Gáspár eddig követett politikájának. A törökben csalódott, Erdély helyzete pedig – két hatalmas állam közé ékelve – olyan volt, hogy szövetséges nélkül, magára hagyatva fenn nem állhatott. Az országban két politikai párt küzdött egymással folytonosan – a török és német: az első a szultán, az utóbbi a császár védnökségét óhajtotta. Békés eddig a török pártnak volt feje – s most arra a meggyőződésre jutott, hogy legjobb lesz a császárral kibékülni s egyezség útján megmenteni, a mi még menthető. Terveit nem adta fel még most sem, de eszközeire nézve az eddigiekkel merőben ellenkező útat választott.
Korántsem példátlan ez Erdély történetében, a mely helyzeténél fogva arra volt utalva, hogy az alkalmazkodás politikáját kövesse. Alig van Erdély államférfiai között egy is a XVI. és XVII. században, a ki mindkét útat meg ne kisérlette volna. Martinuzzi a törökkel kezdte s a némettel végezte; Békés hasonlóképen, Báthory István mindkettővel diplomatizált, Bocskay pályája kezdetén kész volt a császár iránti hűségért száműzni magát Erdélyből s később mégis kardot rántva ellene, megvalósítta azt, a mit Békés a magyar elégületlenekkel hiába tervezett. – Erdélyben a török és német párt uralma mindegyre váltogatta egymást, hol egyik, hol másik kerekedett felül, a szerint, a mint a politikai helyzet kivánta. A viszonyok hatalma kényszerítette Békést is, hogy törökpártiból németessé legyen.
Békés legújabb terve az volt, hogy kibékíti urát a császárral, s német főherczegnőt szerez neki feleségűl. Nem új dolog egyik sem: mind a béke, mind a házasság kérdése szőnyegen forgott többször azelőtt is. Maga Izabella királyné is azzal zárta le örök nyugodalomra szemeit, hogy «szeretettel kérte fiát: törekedjék az osztrák házzal békére lépni és rokonságba jutni, mert az mind magának, mind országának javára fog szolgálni: igyekezzék mindkettőt, a mit ő (Izabella) elkezdett, bevégezni».*
Századok, 1881. évf. 427. l.
Az ország rendei is régóta sürgették a fejedelem házasságát, mert «az idő, miként a lefolyt víz, nem tér vissza, a halál az uralkodókkal is közös, s annyival inkább siessen a házassággal, nehogy ő felsége hívei azon árvaságra jussanak, hogy ő felsége kimulván, fejedelem nélkül maradjanak». Ez volt a rendek kivánsága már 1559-ben. – A házasság kérdését, amíg a török-szövetség fennállott, a portán is tárgyalták, s Valois Margit kezéért közbenjártak a franczia udvarnál. – Most, hogy a törökkel való viszony meglazult: a német szövetség által óhajtották a házasság kérdését is megoldani.
A mit Izabella kezéből a halál kiragadott – most egy évtized multán Békés fogta fel. Az 1570 jan. 1-ére Meggyesre hirdetett országgyűlés főtárgyát a béke és házasság ügye képezte. De a rendek többsége amennyire óhajtotta a fejedelem házasságát, ép annyira idegenkedett attól, hogy német főherczegnőt vegyen el. Békés azonban az eszmének már előre megnyerte a fejedelmet, a ki annak tárgyalására egy 30 tagú bizottságot (mindhárom nemzetből 10–10-et) hívott össze az országgyűlés után Fejérvárra. E bizottság többsége is franczia herczegnőt óhajtott, de Békés a fejedelemmel egyetértve, lefegyverezte őket, bízván a lengyel király közbenjárásában is mind a portán, mind császári udvarban. A bizottság tehát meghajolt Békés érvei és a fejedelem akarata előtt, – s elhatározta, hogy a béke- és házasságszerzés végett követség küldessék Miksához. De ki vezesse a követséget?* Mindenki vonakodott s Békésre hivatkozott. «Féltek – úgymond Forgách – nemcsak a szultántól, de magától a fejedelemtől is, a ki felett Békés annyira uralkodott, hogy nem lehet a szolga urához engedelmesebb, mint a király volt ő hozzá». A fejedelem tehát Békést kérte fel a követségre, mint a kit erre legalkalmasabbnak tartott.*
FORGÁCH, i. m. 443. l.
SCHESAEUS az egykorú költő ezt írja róla:
«Ergo opus ad tantum peragendum rite Bekessus
Deligitur Gaspar, quo regis nullus in aula
Promtior ingenio fuit, lingaque diserta.»
Deligitur Gaspar, quo regis nullus in aula
Promtior ingenio fuit, lingaque diserta.»
Gr. Kemény J. kézirat gyűjt. VI. k. l. XII.)
Békés fényes kisérettel, szép lovakkal, ékes ruhákkal, sok pénzzel és kincscsel felkészülve, ápr. 12-én utra kelt Fejérvárról. Útjában a császár hívei nagy tiszteletadással, a határszélen üdvlövésekkel fogadták. A lengyel király az erdélyi követség támogatására Konarski Ádám püspököt küldötte a császári udvarba. Prágában a legszívesebb fogadtatás várt Békésre, kivel az ott megkezdett tárgyalást Speyerben fejezték be, a hová ő a birodalmi gyűlésre siető császárt követte. Ott állapítattak meg a szövetség pontjai (1570. aug. 16.), melyeket speyeri szerződés neve alatt ismer történetünk. Ezek szerint: János Zsigmond lemond a «választott király» czímről s fenséges fejedelemnek fog neveztetni. Országát örökös joggal birja, a mely Erdélyen kivül magába foglalja Bihar, Középszolnok, Kraszna, Máramaros megyéket, mint magyarországi részeket; Szatmár és Erdőd vonala lesz a határ. Debreczent közösen birják. A császár feleséget szerez neki unokahugai közűl. Ennek, mint minden ez időben kötött szerződésnek titkos pontjai is voltak, melyek szerint a császár Erdélylyel véd- és daczszövetségre lép a török ellen s ha János Zsigmond a török miatt Erdélyt elvesztené, Opulia és Ratibor sziléziai herczegséget kapja kárpótlásúl.
Fényes ajándékokkal és kitüntetésekkel elhalmozva sietett haza Békés a szerződés megerősítésére. Szept. közepén érkezett Erdélybe. A fejedelem tüstént összehívta a 30-as bizottságot; de most már csak 18-an jelentek meg. Üléseiket a beteg Békés lakásán tartották, mert nagyon megviselte az út s podagrája ágyba dönté.* Békés megtette jelentését s felhívta a tanácsurakat a szerződés aláirására. Csáky a kanczellár ment jó példával elől, de többen még így sem örömest tették. Báthory István azon föltétellel írta alá, hogy a béke létesülésével ősi birtoka Szathmár adassék neki vissza; Forgách azzal: ha a hazai törvényekkel nem ellenkezik.
ISTVÁNFFI Miklós: Historia de rebus Ungaricis, Viennae, 1758. 318. l. Szerint a fejedelem volt beteg s azért gyűléseztek Békésnél.
«A király rendkívül örült – mondja Forgách –, de méginkább Békés, hogy végre megvalósúl az annyiszor megkezdett és mindig meghiusúlt kiegyezés, a melynek végrehajtása felett ők ketten, mindenki kizárásával, éjjel nappal tanácskoztak. Bizalmas beszélgetéseikhez s tanácskozásaikhoz senkit be nem bocsátottak, legfölebb Csákyt, őt is nagyritkán. A várak parancsnokait mély titokban egymásután feleskették a magok és Miksa hűségére».*
FORGÁCH Ferencz szerint, a kinek elbeszéléséből kitünik Békés nagy befolyása a fejedelemre, de egyszersmind Forgách ellenszenve is Békés iránt.
Hátra volt most, hogy új követség menjen a császárhoz, a szerződés megerősítésére. Erre a követségre is Békést akarta megnyerni a király, a ki őt égig magasztalta, hogy egyedűl csak ő képes, istentől nyert tehetségeinél fogva, ily nagy dologra! Igyekezett mindenkép kedvében járni, kitűntetésekkel halmozta el s pompásan felszerelt nemesvérű paripát adott neki ajándékba. Annyival inkább szüksége volt reá az ifjú királynak, mert más nem akarta elvállalni a megbízatást: «mindenki isszonyodott a követségtől, mint a pestistől». De Békés erejét az első követség útifáradalma kimerítette s betegsége (colica) akadályozta. Nem is késett magát mentegetni, hogy ha életét elvesztegetni nem akarja, nem vállalhatja el a követséget. A király azonban nem nélkülözhette Békést s minden rábeszélési tehetségét elővette, sőt még azzal is megbiztatta, hogy utódjává teszi,* csak ne hagyja el ily fontos dologban, s ne engedje másnak ily tisztesség jutalmát!*
ISTVÁNFFI, i. m. 318. l.
FORGÁCH elbeszéléséből úgy tünik ki, mintha Békés csak színlelte volna a vonakodást, hogy annál fontosabbá tegye magát s annál inkább hatalmába kerítse a fejedelmet.
Végre betegsége enyhültével elszánta magát Békés a fárasztó útra: de erős föltételek mellett. Kikötötte, hogy távolléte alatt a fejedelem senkinek se adományozzon falut, birtokot, vagy méltóságot és senkire se hallgasson, mert neki sok ellensége van s méltán tarthat attól, hogy távollétében tőle elidegenítik. Ezenfelől – a mint a Békés iránt ellenszenvvel viseltető Forgách írja – kérte még Békés (ac certis minis interdicit), hogy távollétében senkit ne fogadjon, senkire ne hallgasson; némelyeket névleg is megnevezett, mint a kiktől főkép óvakodnia kell. Ilyenek voltak a két Báthory (István és Kristóf), maga Forgách Ferencz, Bánffy Pál és Gyulay Mihály. A fejedelem mellé rendelte azonkívül fivérét is szigorúan meghagyván neki: vigyázzon mindenkire, senkit se bocsásson a fejedelemhez, s a kapukat szorgosan őriztesse.*
FORGÁCH, i. m. 447 – 449. l.
6. FORGÁCH FERENCZ ALÁIRÁSA.
Ilyen óvintézkedések után indult Békés második követségi útjára 1570 decz. 26-án. Megbizatása ezúttal nemcsak a császárhoz, de Albert bajor herczeghez is szólt, a kinek leányát Máriát szemelte ki a császár János Zsigmond számára feleségül. Decz. 15-én kelt a fejedelem megbízó levele Békés számára Albert bajor herczeghez, melyben kéri őt, fogadja szívesen «nagyságos Kornyáti Békés Gáspárt, főkamarását, tanácsosát és követét, kit fontos és nevezetes dologban küld hozzája».*
SZALAY: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI században. Pest, 1859. 228. l.
Békés Kassán és Krakkón át 1571 jan. végén érkezett Prágába. De a császár elszámította magát, mikor a bajor herczegnő kezét megigérte, mert ott erről hallani sem akartak. Miksa hiába hangsúlyozá (1570 sept. 3-án írt levelében), mily fontos államügy, sőt az egész keresztyénség érdeke, – hogy a herczegnő az erdélyi fejedelemhez menjen nőül, mert ezen a házasságon nyugszik az egész speyeri szerződés: a bajor herczeg (sept. 8-iki) válasza nem volt kedvező a császár kívánságára, de még kevésbé hízelgő az erdélyi fejedelemre. «Mily sorsa volna leányának az ingatag ember mellett, a pogányok és istentelen eretnekek közepette, kiktől hemzseg ama tartomány. Minő átkos eretnekség, az unitáriusoké, harapózott el lakosai közt, mely a fejedelemre is elragadt. Arról nem is szólva, hogy ama tartomány szerfelett míveletlen, hogy a fejedelem nem örvend a legtisztesebb származásnak, hogy teste egy nagy betegség».* Szóval, nem adja leányát. – Mikorra Békés Prágába érkezett, Mária már el volt jegyezve Károly gráczi főherczeggel. Különös szeszélye a sorsnak, hogy Máriának (a ki úgy félt Erdélytől) leánya Mária Krisztina erdélyi fejedelemnő – Báthory Zsigmond neje lőn.
HURTER: Geschichte Kaiser Ferdinands und seiner Aeltern. Schaffhausen, 1850. I. k. 581–584. l.
Békés által a császár most egy másik unokahugát, Sybillát, a jülichi és clévei herczeg leányát ajánltatta a fejedelemnek, de kiről Békés azt hallotta, hogy rút és a németen kivül más nyelvet nem ért.* A házasság tehát most sem valósult, de a szerződést azért nem bontották fel. Békésnek bajorországi útja elmaradt, a helyett Prágából Bécsbe ment s ott 1570 márcz. 10-én kicserélték a speyeri szerződést megerősítő okmányokat.
FORGÁCH, i. m. 464. l.
De János Zsigmond ennek már nem örülhetett: négy nappal később, márcz. 14-én megszünt élni.
7. JÁNOS ZSIGMOND ALÁIRÁSA.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
