I. 1788 JANUÁR 29. | Magyar Történeti Életrajzok

I.
1788 JANUÁR 29.

Tiszteletes Uram!

Nem más, csag az távúl léttel okozza, hogy csag levelemmel és nem csekély személyemmel tisztelem olyan érdemes és bölcs embert, mind Tiszteletes Uram. Minden állorczás szin nélkűl irom én eztet; mert ámbár ha az szent Irásba mind katona nem igen vándorlott vagyok is, de úgy tetszik mégis, hogy valahol ott ezek az igék vannak benne kitéve: Ex operibus eorum cognoscetis eos. Az Magyar Henriás Tiszteletes Uram munkája! az ki eztet olvassa, de jól olvassa és az authorát érdemes embernek lenni nem tartja, szánakodásra való az; mert minden érzékenységtűl meg vagyon fosztva: vivit et est vitae nescius ipsae suae. Az hét esztendőkig tartott háború által Mars Istennek tett véres áldozatim után jutottam oly békességes időkre, hogy napjaimat Apollónak szentelhettem fel; kűlönössen pedig örvendeztet azon nyelveken, az melyeket értek, irattatott szép poësis; ide számlálom méltán Tiszteletes Uram Magyar Henriássát, az melyben oly sima csinos igaz tökélletes magyarságot találtam, melynél szebbet lehetetlen kivánni; az történetek pedig oly fontossan, oly elevenen vannak kitéve, hogy azokat nem csag képzelleni, de szemmel látni tetszettem magamnak, ezek valósággal mind így vannak; de mégis: Non qui bene cepit, sed qui bene, finit habet. Ha Tiszteletes Uram is mindaddig Henrich életét versekben foglalja, az meddig őtet Ravaillac megölte, tehát így fogja már az fejére tett érdemlett borostyánnyát teendő munkájával megduplázni; és ez ha mind esméretlennek is az első kérésem. Az második pedig, hogy ne tartsa terhesnek tudtomra adni születése megyéjét, mert úgy esmérem ki magyarságábúl, mintha földiek volnánk, én pedig születtettem Borsod vármegyében az Sajó és Bodva vizei között. Házasságom által szegeztettem le ezen tót királyi királyi városba Szakolczába, a hol is véres magyart csag akkor látok, a midőn magamra nézek. Harmadik kérésem az, hogy tudhassam meg, hogy Horváth Ádám uram Tisza-Füreden lakik-é, vagyis Balaton-Füreden. Utolsó pedig az, hogy engemet tartson mindég jó barátjának, mert szünet nélkül kivánok lenni

Tiszteletes Uramnak

Igaz köteles szolgája
Groff Gvadányi Jósef, mp.
Generalis.

Költ Szakolczán die 29. Januarii 1788.

Válaszadással szerencséltetvén, ez az titulusom:

Monsieur

Monsieur le Comte de Gvadányi General de bataille aux

service de sa M. I. et R. Apostolique

par Presbourg a

Holics Skalicz.