VI.
VI.
Mátyás házassága Katalinnal. Bosnyákországi hadjárata. Jajcza megvívása. A királyné halála. Mátyás megkoronáztatása.
Mátyás nem volt jelen a szent kincs fogadásánál. Bármennyire nagy jelentőségű volt rá nézve, hogy azzal magát megkoronáztassa, sürgetőbbnek tekintette azt, hogy nemzete megoltalmazására, a törökök ellen tervezett hadjáratot megindítsa. Nem tartotta őt vissza ifjú neje sem, kivel az 1461-diki olmüczi megállapodások értelmében, most, miután a kellő kort megérte, tavasz nyíltával egybekelt.*
1463 május 1-re volt az egybekelés kitűzve. Megtörténtéről közvetlen tudósításunk nincs: de tanúskodik azon tény, hogy Katalin 1464 január havában szerencsétlen szülés következtében meghalt.
A hadi dicsőség kiküzdésének vágya ellenállhatatlanúl vonzotta kelet felé.
A hadjáratra már jó eleve megtette az előkészületeket.*
Kitűnik ez a velenczei dogenak 1463 január 15-én Mátyáshoz és Thomasihoz intézett leveleiből.
Martius közepén Tolnán országgyűlést tartott, melyen rábírta a rendeket, hogy a közfelkelés fejlesztésében egy lépéssel ismét tovább menjenek, a húsz teleknél nagyobb kiterjedésű birtokok urait kötelezvén, hogy nem minden húsz, hanem minden tíz jobbágy után állítsanak ki egy lovast – és majus 29-ikére a péterváradi táborba küldjék a fölkelő hadat.*
A törvénykönyvet kiadta KOVACHICH Sylloge Decretorum I. 178.
És ettől eltekintve, most már jelentékeny állandó haderővel rendelkezett. A királyi dandár létszámát ötezer gyalogra és kétezer lovasra emelte. A főpapok és zászlós urak dandárai tizenkétezer lovast helyeztek zászlai alá.*
Igy ismerteti Mátyás haderejét 1463 december 12-én Velencze magyarországi követe, kinek jelentését sajnos, nem bírjuk, és csak annyiban ismerjük, a mennyiben a doge 1464 január 23-ki válaszában resumálja. Diplom. Eml. 1. 264.
Majus elején a törökök nagymérvű mozgalmairól értesűlvén, Mátyás azonnal az ország déli részeire vonúlt le. Egy ideig Báttán, majd Futakon táborozott.*
Majus 12-, 28-, 20-án Battán, junius 23-án, julius 16-, 21-én futtakon kelt okleveleit ismerjük.
A szultán Bosnyákország elfoglalását tűzvén ki czéljáúl, hogy ezen tartomány megmentésében Mátyást megakadályozza, és az ő haderejét saját országában lekösse, Alibég vezérlete alatt erős sereget küldött Magyarországba. Ez pusztítva vonúlt végig a Szerémség gazdag tájain; míg Dengelegi Pongrácz András királyi főpohárnok által, kit Mátyás ellene küldött, megveretett és visszaűzetett. Kevéssel utóbb, Alibég, megfogyott dandárát kiegészítvén, újabb kísérletet tett. Most Temes megyébe nyomúlt. Azonban itt a királyi táborba vonuló Dengelegi Pongrácz János, erdélyi vajda, állott vele szemben, és ettől ismét súlyos vereséget szenvedett. Amint pedig seregének maradványaival a Száván túl menekűlt, és ott szerb terűleten tábort ütött, maga Mátyás lepte meg őt, és végső csapást mért rája. Mire a irály visszatorlást gyakorolván, Szerbországot dúlta föl, és tizenötezer kiszabadított keresztény fogolylyal tért vissza Belgrádba.*
Mátyás király az Alibeggel vívott csatákat és a szerbországi hadjáratot maga beszéli el 1464 január 27-én a pápához írt levelében. (Epistolae Pars I. 169.) Még szabatosabb részleteket tartalmaz 1464 majus 23-án a Dengelegi Pongráczok javára kiállított adománylevél. (Az országos levéltárban.) Miután augustus 1- és 29-én Belgrádon keletkezet okleveleket bírunk Mátyástól, hihetőleg ezen időközben történt a szerbországi hadjárat.
Mindazonáltal ezalatt a szultán elérte czélját. Elárasztotta Bosnyákországot seregeivel, a Kljucs várában elzárkózott királyt megadásra kényszerítette és lefejeztette; mire az egész tartományt, összes váraíval, hatalmába ejtette.
Mátyás, miután meghiúsítva látta azon könnyebb feladatot, hogy Bosnyákország meghódítását, a bosnyák királylyal karöltve, megakadályozza; nem riadt vissza azon hasonlíthatatlanul nehezebb vállalkozástól, hogy Bosnyákországot a hódító kezeiből kiragadja.
JAJCZA.
A PLIVA VIZESÉSE A JAJCZAI VÁRHEGYGYEL.
Landau eredeti felvétele után rajzolta Cserna Károly
Alig néhány hetet fordított kifáradott seregének megpihentetésére és szaporítására. Ezalatt, september első felében, Péterváradon időzött. Környezetébe voltak: Váradi István érsek, Vitéz János püspök, a nádor, Ujlaki Miklós erdélyi vajda, Zápolyai Imre kincstárnok, gróf Frangepán István horvát bán, Vitovecz János zagóriai gróf.*
Neveikkel a september 12-ki szövetségíratban találkozunk.
36. II. MAHOMET SZULTÁN ÉRME.
Itt kereste föl a velenczei köztársaság új követe, Aymo János lovag, ki küldői által fel volt hatalmazva, hogy Magyarország királyával szoros szövetséget kössön, a mi néhány napi tanácskozás után létrejött. Föltételei értelmében, a magyar király egész erejével megindítja a háborút Bosnyákországban; és ezalatt a signoria negyven hadi hajóval a tengeren, és szárazföldi seregével a görög szárazföldön támadja meg a törököket; a közös ellenséggel békére vagy fegyverszünetre csak közmegegyezéssel lépnek.*
A megelőző tárgyalásokra vonatkozó számos irat van közzétéve a Diplomatiai Emlékek I. kötetében. A Péterváradon september 12-én létesűlt szövetség okírata THEINER-nél II. 380-2.
Mátyás a nevezett főpapokkal és főurakkal – kikhez Pécs püspöke is csatlakozott – october első napjaiban átkelt a Száván,* és a Szanna folyó partjain haladott előre, Bosnyákország belsejébe, a régi római úton, mely Gradiskáról Banjalukáig vezet. Ellenállást nem találva, sőt a keresztény lakosságtól lelkesedéssel fogadtatva, jutott el Jajczáig, melyet az ország kulcsának lehetett tekinteni.
September 27- és 29-én Verőczén, october 9-én «in opido Gabysincz» keltezi okleveleit.
A házmagasságú sziklafalak medrében folyó Verbász és az abba szakadó Pliva között gúla alakú hegy emelkedik, melynek sziklafalai három oldalról meredeken esnek le. Csúcsát terjedelmes fellegvár koronázza, melynek belsejében Hervoja bán rendeletére, olasz építőmesterek által emelt pompás díszépületek állottak. Hatalmas szögekben futottak körűl a várfalak, erődített kapukkal. A vár alatt város terűl el. A két folyó megvívhatatlan természetes vízárkot épez; míg a közben megnyíló terűletet a Borek kopár hegysége zárja el, csak keskeny útat hagy nyitva, mely Jajczához vezet.*
ASBÓTH JÁNOS. Bosznia és Herczegovina. 132. és köv. lap.
És ezen, a természet által hatalmas védművekkel ellátott vár erős török őrségel megrakva, a vitéz Harambég parancsnokságára volt bízva.
Mátyásra tehát nehéz feladat várakozott; annál inkább, mert a téli évszak zordonsága is súlyossá tette helyzetét.
37. A PLIVA VÖLGYE JAJCZÁNÁL.
Azonban szilárdúl el volt tökélve, hogy nem távozik, míg a várat megvívta. Csüggedetlen kitartással intézte az ostromot. Többször veszélyben forgott élete. Egy ízben Gerendi István biztos nyíllövéssel terítette le a törököt, ki fegyverét a királyra irányozá.*
Mátyás Jajcza alatt 1463 november 11-én kelt adománylevélben czímert adományoz részére: nyíllal átszelt félhold jelvényével. SZIRMAY. Szatmármegye. II. 303. Mátyás még 1464 január 2-ikán is Jajczán volt. Ekkor állít ki adománylevelet hidvégi Székely János és szentgyörgyi Székely Miklós javára. (Országos levéltár.)
Az őrség több rohamot sikeresen visszavert. Az ostromlók tetemes veszteséget szenvedetek. Mátyás mindazáltal ébren tudta tartani a bizalmat és lelkesedést.
Jelentékeny szolgálatokat tett neki Koszacsics László herczegovinai fejedelem, ki fiával együtt segítségére jött. Jutalmúl a magyar zászlós urak sorába emeltetett, és Bosnyákországban nagy terűlettel adományoztatott meg; azon föltétel alatt, hogy ő és utódai a magyar királyokat véduraiknak ismerjék el, és táborozásaikban részt vegyenek.*
Mátyás király 1463 december 6-án kelt oklevele. KATONA. VII. 657.
Harambég végre a magyar lövegek által összerombolt erősséget tarthatatlannak ismervén föl, alkudozásba bocsátkozott.
Egyebek között azt kívánta, hogy a foglyokat is magával vihesse Stambulba.
Mátyás a foglyok szabadon bocsátását követelte. «Emberek, nem falak miatt állunk itt – így szólt a török küldötthöz – a legalábbvaló keresztény szolgát sem hagyhatalom urad kezei között. Utolsó csepp véremet is kész vagyok ontani megszabadításukért!»*
BONFIN elbeszélése.
A várparancsnok végre megelégedett azzal, hogy a maga és az őrség életét biztosíthatta. Épen karácsony ünnepén vonúlt ki 400 katonájával, és mutatta be hódolatát a királynak, ki oly kegyelmesen bánt velök, hogy önkényt szolgálatába léptek.*
Ezt maga Mátyás beszéli el a pápához írt, idézett levelében. THÚRÓCZI is följegyzi krónikájában.
38. JAJCZA VÁRA ÉS VÁROSA.
Mátyás még most sem sietett vissza Magyarországba. Folytatta Bosnyákország meghóditásának művét. Számos erősséget ejtett hatalmába. Már csak a felső Boszna völgye és az alsó Drina vidéke maradt a törökök kezeiben, mikor a cseheknek a felvidéken megújuló garázdálkodásairól érkező tudósítások, január közepén visszatérésre kényszerítették.
39. ZÁPOLYAI IMRE PECSÉTJE.
A meghódított tartomány kormányát hű és vitéz kincstárnokára, Zápolyai Imrére, – egykor Hunyadi János bizalmas titkárára, majd uradalmainak felügyelőjére – bízta, kinek a hódítás művében a legfőbb érdemet tulajdonítá.*
1465-ki okíratában, melylyel a szepesi örökös grófságot adományozza neki. WAGNER. Analecta Scepusiensia. I. 145.
De azon elhatározással távozott, hogy mielőbb ismét vissza fog térni.
Ezt bejelentette a pápának. És úgy a hadjárat lefolyását, mint az okokat, melyek miatt azt abba kellett hagynia előadván, kérte, hogy a felmerűlt akadályok elhárításában működjék közre.
«Én – úgymond – el vagyok rá szánva, hogy egész erőmet a kath. vallás és híveinek oltalmára szentelem; csak szabadságom legyen meg és akadály ne tartson vissza. De ha ez megvan és amaz hiányzik: akaratom ellenére másfelé kell fordítani figyelmemet. Már mostan óvásképen kinyilatkoztatom Szentséged előtt, hogy ha sérelmek által kényszerítve, a hitetlenek ellen irányzott fegyveremet, szívem fájdalmára, a hűtlen hívők ellen kell használnom, és az országom ellen támadókra kell támadom: ezt senki se vegye rosz néven.
«Mindazáltal közbeléphet Szentséged tekintélye, mely képesíteni fog arra, hogy folytassam, a mit megkezdettem és a nehézségeket elhárítsam. Hogy erre Szentségednek gondja legyen, mind az én hódolatom megérdemli, mind pedig a hit érdeke követeli!»*
Epistolae. Pars. I.169.
Ugyanazon napon, január 27-ikén, mikor ezen levelet a slavoniai Dombró mezővárosból Rómába útnak indította, az ország rendeihez is intézett királyi íratokat.
«Miután – írja ezekben – a szerencsétlenűl elveszett Bosnyákország visszaszerzésére indított vállalatunk Isten segítségével szerencsésen befejeztetett, az eddigi eredményekből a jövendőre nyilatkozó jó reménység megszilárdítása, valamint általán a közjó és saját becsületünk érdekében hasznosnak látjuk, hogy az ország koronájával, a miben a királyi méltóságnak ereje és teljessége foglaltatik, megkoronáztassuk magunkat.»*
TELEKI. XI. 81.
Martius 25-ikére tűzte ki a koronázási ünnepélyt. Február 13-ikán tartotta az ország fővárosába ünnepélyes bevonulását diadalkoszorúzott hős király.
40. MÁTYÁS KIRÁLY JAJCZÁN KELT LEVELE. 1463 DECZEMBER 24.
De csakhamar gyász zavarta meg az öröm napjait. A királyné áldott állapotához fűzött reményeket szerencsétlen szülés meghiúsította, sőt sírba vitte az ifjú anyát is.*
PALACZKY. IV. B. 302. – Jankovics Miklós Katalin királyné tetemét vélte fölfedezni azon női testmaradványokban, melyeket 1827 január 13-án Budán felástak. Tudományos Gyűjtemény. 1827. 59.
Ennek daczára a koronázási ünnep nem halasztatott el.
Mátyás, nagyszámú főrendek és köznemesek kíséretébe, Székesfehérvárra ment. Vele volt a velenczei köztársaság rendes követe Aymo lovag mellett, Giustiniani Ferencz, kit rendkívüli követ gyanánt küldött a signoria, szerencsekívánatai tolmácsolására, ajándékai bemutatására.*
A signoria 1464 martius 2-án kelt utasítása. Diplom. Emlékek. 1. 269.
Martius 29-ikén, zöld csütörtökön, ment végbe a koronázás szertartása, melynek megható jelentőséget kölcsönözött, a Szent István sírja fölött emelkedő templom fényes színhelye, a tőle eredő, ötödfél század emlékei által is megszentelt korona, és az agg főpap személye, ki azt immár negyedízben helyezte magyar király fejére.
Mikor azután az egyházi szertartás végeztével, fényes kíséret élén, Mátyás a városon kívül emelkedő magaslatra lovagolt, és ott szent István kardjával a négy irányban csapásokat mért, a jelenet tanúinak lelkét hat év eseményein sarkalló azon biztos meggyőződés érzete töltötte be, hogy az uralkodó meg fogja oltalmazni szent István birodalmát, bárhonnan fenyegesse ellenség támadása!
41. RÉSZLET A BRÜSSELI CORVINÁBÓL
MÁTYÁS KIRÁLY KÉPE.
A budissini emlékről.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
