Női viselet. Szoknya. Rokolya.
Női viselet. Szoknya. Rokolya.
A női viseletre a XV. század első feléből csak a székelyföldi falfestmények hozhatók föl. Ezek közt a fülein, bögözin és killyénin (31. 2.) még mindig előfordul az a csupán derékig érő, elől félköralakban vágott nyilásu, szegélyzetén prémezett szűk felöltő, mely a XIV. század második felében divatba jött franczia «surcot»-nak felel meg s nálunk a XV. század derekáig fenmaradt. E képeken a surcot alatti szoknya, mély kivágásu, úgy hogy a mellett és a vállat szabadon hagyta, ellenben az 1419-ki derzsi falfestményen (31. 1.) a szoknya egész a nyakig ér, derékon fölül szorosan hozzásimul a testhez, sőt a csipő fölötti rész külön szabásu, vágott derékkal van ellátva s a szoknya alsó része ránczokban foly alá. A szoknya ezen időben Európaszerte hosszú volt, úgy hogy csak a lábújj látszott ki. Ujja a kézfejig ért és szűk volt, néha a kézfejet is félig eltakarta s az alsókar, mint a homoród-szentmártoni Margit-legenda képén látható (30. 3.), sürü gombsorral volt ellátva. Az aacheni magyar zarándokok képén (24. 2., 3). a szoknya vagy rokolya felső része szintén testhez álló, újja azonban bő, egyik nőnél nyakig ér, másiknál mérsékelt kivágású; a ruhaújj széles prémmel van szegélyezve, úgy szintén egyiknél a szoknya alja is, a mit a másik nőnél zsinórzat helyettesít. A rokolya és szoknya vagyis a régi felső és alsó tunika együttes használatát a vajdahunyadi freskókon látjuk (39. 1, 3.), melynek egy férjes nő és egy hajadon viseletét tüntetik föl. A kivágott ruha, mely nyugoton folyton divatban volt, egyiknél sem fordul elő, sőt a szoknya egész az állig érő felálló nyakkal van ellátva; a felső szoknya vagy a rokolya vágott nyaku, csak a vállig ér, úgy hogy a szoknya nyaka kilátszik alóla, úgy szintén a fönt igen bő, alant szük és kézelővel összefogott szoknyaújj is a lebernyeges hasított rokolyaújj alól, mely a hajadonnál lecsüng, a férjes nőnél pedig, hol a rokolyaújj csak könyökig ér, a csipkézetes szélü hasíték szemben álló csücskéi össze vannak foglalva a bő szoknyaújj fölött. Ezen utóbbi ruhaújj forma a XV. század második felében nagyon divatos volt s különféle változatban fordul elő; ha a lebernyeges újj széle egyenes vágásu volt s nem csipkézett, három-négy helyen szalaggal fűzték össze és a bő ingvállújjat leszorították, úgy hogy ez három-négy rend buggyot vetett. (40. 6.) Beatrix, midőn 1476-ban magyar királynévá koronázták, mint az egykorú Eschenloer Péter írja, olasz divat szerint kivágott újjú vörösbársony ruhát viselt; ez a ruhaújj hosszú volt, a kivágás a könyöknél kezdődött s majdnem földig ért; a vajdahunyadi hajadon rokolyaújja ezt a formát tünteti föl. (39. 3.) Beatrixszal hozhatjuk kapcsolatba a kivágott ruhák újabb divatját, fenmaradt arczképein legalább mindig kivágott ruhában találjuk, így a párisi Dreyfus-gyűjteményben levő mellszobrán, a brüsszeli Corvin-codexben Attavante által festett arczképén (39. 7.), a bécsi udvari gyűjteményben levő domborművű mellképén (40. 2.) sat., különösen pedig az ú. n. «Cyprian»-ruhát kedvelte, mely elől háromszög alakban volt kivágva (40. 2, 3.), a kivágás csaknem a derékig lenyult, sőt gyakran egész végig fel volt hasítva a ruha és szárnyait a mell fölött egymást keresztező zsinórral fűzték össze, úgy hogy az össze nem érő kivágás alól kilátszott az alsó ruha, a virággal átszőtt selyem szoknya (40. 4.) vagy a fehér ingváll. Úgy látszik, szintén Beatrixszal terjedt el nálunk a brokát vagyis az aranynyal, ezüsttel átszőtt selyem- vagy bársonyruhák használata; Eschenloer két izben is említi róla, hogy a koronázási ünnepélyek alkalmával aranynyal átszőtt vörösbársony ruhában jelent meg s a bécsi domborművön is (40. 2.) világosan kivehető a virágos szövet. A nehéz brokát használata a ruha szabását is módosította. A XV. század második felében már egész határozottan elválik egymástól a ruhaderék és szoknya szabása (40. 4, 6.), mindegyiket külön szabták ki s csak azután varrták össze. Nálunk, mint említettük, már a XV. század elején nyoma van a külön szabásnak, nyugoton azonban csak a XV. század vége felé jött általános használatba. A XV. század második felének divatjához tartozott még, hogy a ruha hátul is ki volt vágva háromszög alakban, mint elől (40. 6.); a nyugoti népeknél a kivágás néha csaknem derékig nyult le, úgy hogy a meztelen hát nagy része látható volt, nálunk azonban az ilyen merész viseletmódnak soha sem volt divatja s a ruha kivágása is nagyon mérsékelt volt. Az elől három – vagy négyszög – vagy félköralakban kivágott s a kivágásnál fehér ingvállal födött felső ruha a Jagellók korában is divatozott; ilyenben van ábrázolva gersei Pethő János 1507-ki czímeres levelében az akkor még gyermek Anna herczegnő, később I. Ferdinánd neje (44. 6.), aztán a Hallerek czímeres könyvében Haller Ruprechtné (XVII. 8.) s mint az utóbbi képen Mária királyné, II. Lajos nejének Leone Leoni által készített érmén (45. 8.) látjuk, a kivágást bársonynyal vagy vont aranynyal szegélyezték. Mária királyné ezen képe a divat további fejlődése mutatja; Beatrixtól Anna herczegnőig és Haller Ruprechtnéig azt látjuk, hogy a kivágás alól kilátszó ingváll vagy alsó ruha a mell felső részét már nem födi, szegélye nem éri el a vállat eltakaró ruha magasságát; ellenben Mária képén az ingváll magasabb a rokolyánál, egész a nyakig ér s a nyakat felálló magas gallér veszi körül. A ruhaújj is megváltozott; Hallerné képén (XVII. 8.) szűk, csak a kézfejnél szélesedik ki tölcséralakúan; ez a kézelő Mária képén is látható (45. 8.), csakhogy nála már, mint a Radvánszky-kehely egyik női alakjánál is (44. 4.), a ruhaújj a kar tövénél buggyos, sőt Mária képén a könyöknél is ilyen. A Nádasdy-féle Mausoleumban Mária király, Nagy Lajos leányának viselete II. Lajos hasonnevű nejének itt leirt viseletével egyezik.*
A fülei képet l. Az osztrák-magyar mon. II. füz. Magyarorsz. I. k. 66. l., a bögözit Arch. Ért. XVIII. 1898. 390. Eschenloert l. Szamota J. Régi utazások Magyarországon. 103. l. – Beatrix Dreyfus-féle mellszobra Arch. Ért. X. 1890. 307. – A cyprianról l. Hotenroth id. m. II. 160. – A brokátról v. ö. Weisz id. m. 317. – L. még Hottenroth U. o. 93 s köv. l. Heyden id. m. 125 s köv. ll. – Mária királynak a Nádasdy-féle Mausoleumban levő arczképéről maradt fenn egy régi olajfestmény is (előbb a M. N. Muzeum képtárában, aztán a tört. arczképcsarnokban), mely megjelent a Kubinyi F. és Vahot J. által szerk. Magyarorsz. és Erdély képekben. Pest. 1853. u. m. II. k. 1. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
