100. sz., november 24. APRÓSÁGOK PULSZKYRÓL
100. sz., november 24.
APRÓSÁGOK PULSZKYRÓL
APRÓSÁGOK PULSZKYRÓL
Sohasem volt igazabb az a közmondás, hogy »jó az öreg a háznál«, mint Pulszky Ferenccel szemben.
Szidjuk az öreget, de azért szeretjük.
Szid az öreg, de azért szeret.
Szeret és gondolkozik mindnyájunk helyett.
S bizony többet ér így, mintha mi gondolkoznánk helyette.
*
Van a pápista egyházi énekekben két sor, melyben valamely szent perszónáról az mondatik igen költőileg, hogy:
,…mennyei lajtorja,
Mely az eget és földet összekötve tartja.
Mely az eget és földet összekötve tartja.
Körülbelül ilyen lajtorja Pulszky Ferenc is.
Az ő személyisége köti össze szegény hazánkat a műveltebb külfölddel sokhelyütt.
Tudománya, műveltsége, szellemessége olyan nagy darab földet hódított meg nekünk Európában, hogy ugyancsak hosszú kötél kellene, hogy azt körülérje.
*
Az öregúr ma, midőn idetoppan, sajátságos politikai helyzetet fog találni. S ő szereti a különféle attitüdöket. S mindig eltalálja a helyes szituációt.
Egy jelenet fog ismétlődni Szegeden az Árpádok korából.
Béla elé »koronát« és »kardot« tett bátyja, I. Endre, hogy válasszon belőlük.
Szegeden két specialitását teszi Pulszky elé: Az egyik tányéron szegedi paprika lesz, a másikon szegedi szappan!
A szappan arra való, hogy tisztára mossa vele a minisztereket.
A paprika arra való, hogy a miniszterek orra alá törje.
Vajon melyik specialitáshoz nyúl az öreg?
Bélának megsúgta valaki a király előszobájában, hogy a kardhoz nyúljon.
Én is megsúghatnám Pulszkynak, mit válasszon, ha nem volnék meggyőződve, hogy önmagától is kitalálja.
*
Pulszky Ferenc az egyedüli ember, aki jobb a hírénél.
Tetszeleg magának azzal, ha goromba. És úgy teszi magát, mintha erre kiváltsága lenne.
Valóságos gyerektermészet. (A vásottabbját értem.) Szeret ingerkedni a közvéleménnyel; pedig olyan, mint a harapós komondor.
De ebben az ingerkedésben van valami szeretetreméltó komázás, amihez csak ő ért és egy bizonyos határ, melytől kezdve a fölborzolt azért kezdi szépen lesimítani.
Azonfölül nemcsak a közvéleménnyel ingerkedik így, de a hatalmasokkal is. S ez a szerencséje, mert amit a vámon veszít, kinyeri a réven.
Pulszky egy valóságos óra, mely sokszor ver mást, mint amit mutat; de mindig föl van húzva, s ha az egyik pondusa közel jár a földhöz, a másik ugyanolyan arányban húzódik a magasba.
*
A forradalom után a száműzetés keserű kenyerét ette ő is. S míg a külföldön járt, addig volt a legnépszerűbb otthon.
Amióta hazakerült, a külföldön lett népszerű.
Mert mindig ott ösmerik, s következésképen tisztelik is jobban, ahol nincsen.
*
Pulszky Ferenc már 48-ban államtitkár volt. Az utóbbi időben sem volt szabad tehát kevesebbnek lennie, mint miniszternek.
S volt is szó róla miniszter-krízisek alkalmával a kormánycsináló körökben akárhányszor: a két Pulszky közül az alakulandó kabinetbe kell lépnie valamelyiknek.
De valahányszor kombinációba kerültek, mindig fölmerült az is, hogy vajon »melyiknek?«
És ezen sohasem bírtak a minisztercsináló körök megegyezni s inkább elejtették mind a kettőt.
Fogta tehát magát a mi Pulszkynk és otthagyta a politikai pályát, kitért fia útjából.
…S akkor aztán egyszerre mindnyájan rájöttek, hogy az öreg Pulszky lett volna alkalmasabb miniszternek.
Ami most már – Szegedtől függ, hogy igaz lehessen.
*
Bűvös istenasszony a Politika!
Olyan az, mint a Borcsa képe, aki egyszer látta, soha nem felejti.
Az öregurat is vissza-visszacsalogatja az a szép tündérnő, amelynek annyi idő óta udvarol.
Az igézetnek nem tud ellenállni.
Pedig éppen ő tudja nagyon jól, hogy ez a szép istenasszony milyen kacér, csalfa; – száz emberrel is van egyszerre viszonya.
Nagy önérzet az öregtől, hogy mégegyszer nekivág, a nagy megtiszteltetés ránk nézve, hogy a Szeged bizalmát kívánja gomblyukába tűzni – bokrétának.
S az a bokréta nem kerülhetne különb helyre.
*
Rafinírozott udvarlótól hallottam, hogy a menyecskék előtt nagy előny az ősz haj. Az ősz haj nem fecsegő.
A »Politika« még eddig nem tette ilyen nyilvánossá a gusztusát.
Annyi azonban bizonyos, hogy – ami szinte előny, az öreg nagyon ügyesen tud öltözködni.
Vajon melyik ruháját veszi föl a mostani találkozásnál?
De akármelyiket veszi is föl, nem lehet benne kétség, hogy az nemzeti ruha lesz.
Mikor a török szimpátiák idejében még az én hangom is megvolt s az »Arany sas«-ban folytatott tanácskozások alkalmával én is elkezdtem kiabálni, hogy impozáns küldöttséget kell Tahir beyért küldeni Bécsbe, az öregúr rámröffent haragosan:
– Gyerek még maga ahhoz! Mit szólana ehhez az én kedves barátom, Andrássy Gyula?
Arra vagyok kíváncsi, hogy hát a »Válság« című esszéhez mit szólt azóta az ő kedves barátja, Andrássy Gyula?
De arra még kíváncsibb, hogy hát ő vajon mit fog szólni a holnapi programbeszédjében az ő kedves barátja-, Andrássy Gyulához?
*
Bármi történjék is, az ország mégis csak nyerhet, hogy Szeged fölléptette Pulszky Ferencet.
Mert a legrosszabb esetben is nagyszabású enunciációt fog adni a holnapi programban, mely súly lesz a serpenyőben, melyen a Tisza-kormány sorsa ingadozik.
Egy Pulszky szava mennydörgés, bármilyen halkan mondja is, s mindenünnen behallatszik az országba.
Megválasztásában egyébiránt semmi kétségünk: nincs okunk Szeged város népét előre elítélni.
Mindamellett nem hallgathatjuk el, hogy a Bakay-párt biztosan számít arra; hogy Pulszky hosszú orral hagyja el Szegedet.
Miért tagadnánk el, hogy ez az egy kilátásuk alapos.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
