155. sz. július 13. [ASBÓTH ÉS ZICHY VIKTOR]
155. sz. július 13.
[ASBÓTH ÉS ZICHY VIKTOR]
[ASBÓTH ÉS ZICHY VIKTOR]
Mintegy három nap előtt együtt vacsoráltam a Szikszayban B. Kaas Ivor-, Szana Tamás-, Keszler- és Asbóth Jánossal.
A Zichy ügy is szóba került: mire valaki társaságunkból megjegyezte Asbóthnak.
Az ilyen dolgokat nagyon nehéz bizonyítani. Félek János, nem fogod tehetni.
Asbóth nem felelt, elhallgatott; csak mintegy jó másfél óra múlva szólalt meg, mikor messze voltunk ettől a tárgytól, hanem egy-két odavetődött piktor kedvéért Keszler átvitte már a szót a képzőművészetekre.
Komoly disputává fajult az egész: maga Kaas is élénk részt vett benne.
Ekkor szólalt meg Asbóth, azon barátunk felé fordulva, aki előbb a fentebbi megjegyzést intézte hozzá:
Uram, nincsen valami könnyebb dolog, mint a piktorság.
Az egyszeri magyar ember elment Bécsbe, s beállított a festőhöz, hogy pingálja le az ő öregapját, aki a múlt napokban halt meg.
Hozott-e az úr jó fotográfiát róla? kérdé a piktor.
De már én fotográfiát nem hoztam mondja a magyar ember, hanem elhoztam ahelyett a pakszuszt, abból kedvére lefestheti az úr. Csináljon az úr fekete bajuszt, nagy orrt, tulipiros ábrázatot, sűrű fekete körszakállt, nyakig gomboló lajblit nagy gombokkal ennyi az egész.
A piktor nevetett az eredeti embernek, s azt mondta, hogy hát majd megpróbálja, nézzen be hozzá úgy tíz nap múlva.
Tíz nap múlva csakugyan elment az unoka a képért s mikor jól megnézegette, meg volt lepetve, s nagy elérzékenyüléssel szorongatta meg a piktor kezeit:
Nagyon jó… fölségesen jó… no már ez csakugyan jó.
Kifizette az árát kétszeresen, s azután még soká elmerengett a szeretett családtag képe fölött, közbe-közbe felsóhajtva nagy keservesen:
Szegény jó öregapám! De csak nagyon megváltoztál tíz rövid nap óta!
...................
Mikor Asbóth elmondta az adomát, csak én magam nevettem fölötte, a többiek inkább bosszankodtak, hogy minek szakítja félbe a disputájukat.
Valaki meg is jegyzé:
Ez az adoma nem vonatkozik a dologra.
Nem ám: de arra a másikra mondá Asbóth.
Akkor még nem értette meg egyikünk sem: hogy miért vonatkoznék arra a másik (t. i. a Zichy Viktor-féle) dologra.
*
Most már világos. Asbóthnak nem volt meg Zichyről a teljes fotográfiája, hanem összegyűjtvén a pakszusokból, személyleírásokból, az “úgy hallom” és “azt mondják”-ból a kellő színeket, azokból összeállította a jeles államtitkár arcképét.
És most Tisza azt fogja rá mondani Geszten:
Csakugyan jó… egészen jó… teljesen hű.
És majd hozzáteheti azt is
Szegény Viktor, de megváltoztál egy hét óta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
