56. sz., március 6. SZEGED, MÁRCIUS 5.
56. sz., március 6.
SZEGED, MÁRCIUS 5.
SZEGED, MÁRCIUS 5.
A veszedelem, mely megfenyegetett bennünket (mert isten mentsen meg, hogy ránk tegye kezét), komoly gondolkozásra hív; ez már talán a harmadik intő szó, amely elmosódik, mint a repedt hangcsőbe belehelt kiáltás. A balszerencse végre is megunja annyiszor ránk kiáltani a jóakaratú »vigyázzatok« szót; a pusztulás démona maga alá gyűr anélkül, hogy elugorhatnánk előle; a szeszélyes folyam kitör, »tabula rasát«, csinál, s csak a könyvek fogják beszélni a jövendő századoknak: hol feküdt Szeged valamikor.
Azt tartja a néphit itt a Tisza tájon, hogy amely családnak jegenyefája és pávamadara van, okvetlenül elpusztul. Gyönyörű tropus, mely odamutat a költséges luxus eltörlésére, mert a jegenyefa a parkot föltételezi, a páva madár pedig a költséges főúri háztartást. Milyen költőileg kombinálta azt ki a nép!…
De hát nincsen-e Szegednek is egy ilyen jegenyefája és páva madara a Tiszában; nem-e lesz kénytelen vagyonilag elpusztulni e nagyjövőjű város lassan-lassan? A Tisza folyam mint a hitrege molochja, mindenét megeszi, s mikor már semmije sem marad, megeszi magát a várost is mindenestül.
Pénzügyileg megrongálva bizakodhat-e önerejében Szeged s hagyhatja-e magát az idei veszély után is ily kétséges bizonytalanságban még tovább?
Már pusztán a veszély eshetősége kiszámíthatlan károkat okoz a városnak s fejlődésének. Nem elég, hogy pénztára folyton üresebb lesz, a házak és földek értéke is csökken, s a kereskedelem és ipar emelkedésének e főtényezői, a természetszerű terjeszkedés helyett összébb zsugorodnak. Idegen megtelepedése, e szükséges fölkeverése új elemekkel a kereskedelmi városoknak, eddig is jelentéktelen volt, ezután még annyi sem lesz, sőt még tanintézeteink látogatottsága is csökken, s végre is az leszünk (dacára mindazon attributumoknak, melyekkel bírunk nagy város alkotására), ami századok előtt valánk: egy veszedelmes fekvésű nagy falu.
A töltések, védgátak, melyeket emelünk, a pillanatnyi veszély elodázásának ideiglenes és sok pénzbe kerülő eszközei. A vízveszélytől örökre megmenteni Szegedet gondolni sem merünk, mert milliókat igényel a Tisza megzabolázása, s milliók nem telnek ki tőlünk, mert az ezereket ideiglenes védelemre hajigáltuk el. Ennek két oka van.
Először a saját élhetetlenségünk és könnyelműségünk, a »vis inertiae«, melyet megtörni nehéz; az élhetetlenség, mely nem bírja fölhasználni és fölkeresni a kínálkozó tényezőket, s a könnyelműség, mely a buzgalom tüzét, mihelyt a vész elmúlik, nyomban eloltja.
Másodszor oka a kormány, mely bűnös telhetetlenségében tartományokat megy hódítani a nemzet pénzén, s itthon lomhán nézi fél Magyarországnak évről-évre megújuló halálvergődését.
Csupán egy mód van Szegedet megmenteni s átadni hivatásának, ha a tiszaszabályozás és Szeged vízvédelmi ügyét a kormány, az ország teszi magáévá az állam pénzén.
Szeged az országhoz fordul, s az országtól kéri megmentését, mert joga van a megmentéshez, s az államnak kötelességei vannak saját maga irányában.
De hát mikor a szegény Szegednek még szószólói sincsenek! Nincs egyetlen férfiú sem, ki befolyásánál fogva hatalmas odafönt, s ki szívénél fogva hozzánk van kötve.
S mi nem is igyekeztünk soha szorosabb kötelékkel hozzánk fűzni egy ilyet.
Sőt inkább az az elv látszott Szeged polgárságát vezetni minden olyan esetben, midőn alkalma volt magát nagy befolyásos államférfiúkkal képviseltetni, s ezáltal összeköttetésbe lépni a hatalommal, hogy képviselője »helybeli« ember legyen, s abból a fészekből kerüljön ki, mely e város lakosságának zömét teszi.
Nem tagadom, hogy ez az elv tiszteletreméltó, s megfelel a demokrácia követelményeinek; de rossz politikára mutat.
Az olyan városnak, melynek szüksége van, hogy a hatalmat maga részére megnyerje, nem szabad ignorálni azt az utat, mely a hatalomhoz vezet.
Különös politika az, ha valaki szívre ható panasza elmondását erőnek erejével hebegő emberre bízza. S ha valaki gyenge embert keres az erősek meghódítására.
Mert mondják ugyan, hogy a kapanyél is elsül ha az isten akarja.
Mondják de még sohasem láttam elsülni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
