II. EGY » RÖHEJ«

A mosoly szuperlatívusza a röhej. Egy mosoly, kivált ha szép ajkakon lebben el, olyan, mint a napfény, mely mindent bearanyoz. Egy röhej, mely előadás közben harsogón hangzik föl a karzaton vagy a földszinten, ragadós, mint a fekete himlő.

A röhej uralkodik, dúl, magával ragad mindenkit. Mintha valamennyi fej a színházban egyetlen eggyé válnék s egy óriási kacajt hallatna…

Egy ilyen koronként kifakadó röhej csiklandozta egész este a közönség idegeit.

S volt is nevetés annyi, – hogy könnyeztek bele számtalanok.

S így jön segítségére néha a publikum a szereplőknek a siker elérésében…

A színház derekasan meg volt telve, úgy, hogy a mai este az erősebb jutalomjátékok közé tartozott.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me