A KIRÁLYOK ELLEN
A KIRÁLYOK ELLEN
(Karcolat az országházból)
Az még meglehet, amit a franciák mondanak, hogy a stíl az ember. A stílt még megengedem, de a szavak nem bizonyítanak.
Ugyan ki hinné el Herman Ottóról, arról a szelíd tudósról, ki a szegény fürjecskét is megsajnálja, ha didereg, ki kezébe fogja az isten legparányibb, leghitványabb teremtését, a picike bogarat és örül annak is, életét, szokásait fürkészi!
Ki hinné el a mélázó költőről, amint elandalodva hallgatja a folyamok locsogását, megszánja a letépett ibolyavirágot, s zokog, ha a halál angyala a szárnyát megrebbenti s kicsike játékszereknek apró gyermeksírokat rak össze magának a temetőben.
Ki hinné el komolyan Herman Ottóról, hogy mikor a tőr villogását látja orgyilkos kezében, amint nekiszegzi a király mellének, még ő kiáltsa biztatólag:
-- Ne reszkessen a kezed! Üsd mélyebben!
*
De hát a frázisok hazájában élünk. Valahányszor még olyan embert láttam, aki megszokta örökké fumigative és becsmérlőleg nyilatkozni a házasságról, az mind papucs alá került mihamarább.
Nem akarom én ebből azt vezetni le, hogy Herman Ottóból a fentebbi nyilatkozata folytán nemsokára valóságos belső titkos tanácsos lesz... én csak azt akarom ebből kihozni, hogy az ember – kivált az író és poéta – bizonyos frázisokba mindig bele van lovagolva.
*
Hát ez csak olyan festett revolúció, ami a Herman szívében lakozik.
De ez neki többet ér az igazinál, táplálóbb, édesebb.
Ha egy trónusnak recsegése hallatszanék: Herman lenne az első ember, aki behunyná a szemeit, hogy ne lássa, és bedugná a füleit, hogy ne hallja.
Hugo Viktor is mennyköveket szórt a hatalmasok ellen s könyvet írt egy szegény közönséges katona védelmére.
Herman vértengerről álmodik s azt predikál, de ha meglátna egy igazi könnyet, legyen az bár király szemében, ő vón’ az első, ki sietne azt letörülni.
*
Ebből a magból keletkezett a ház mai viharos vitája. A menedékjog tárgyalásánál, a Szerbiával kötött szerződésnél mondá Herman, hogy »a népeknek fönn kell tartaniok a jogot, hogy a zsarnokokat magukról lerázhassák«.
Irányi emelkedett fel legelőbb. Mintha egyetlen színezüstből vert pénz volna a két ember együtt; rokonanyag, de Herman az egyik oldala, Irányi a másik oldala.
Az érem másik oldala tiltakozott azon kép ellen, mely a túlsón domborodik ki. Ő sem fogadja el a javaslatot, de nem abból az indokból, amelyből Herman.
Elvörösödött ezekre a dolgokra Tisza Kálmán s igazi dühhel szólalt fel, hogy az mégis csak gyalázat, hogy ilyet lehessen itt mondani...
– Tessék zsandárt hozatni ide – ingerkedék vele Verhovay Gyula, de Tisza Kálmán ezúttal nagyon ügyesen riposztírozott:
– Zsandárokkal azok szoktak kormányozni, akik más véleményét még csak meg sem akarják hallgatni.
Verhovay dörmögve hallgatott el s hallgatta a miniszterelnököt tovább, amint az ügyes rafinériával Hermannak a királyok elleni megjegyzéséből pressziót kovácsolt arra nézve, hogy most már okvetlenül a kormányi indokolással kell elfogadni a szerződést, mert különben azon gyanúnak teszi ki magát a ház, mintha abban egy királygyilkosságot pártoló párt lenne.
A mamelukok, mint egy nagy nádas, bólingatni kezdtek fejeikkel.
Különben is ingerültek voltak a kedélyek. Különösen Németh Berci egészen nekibőszült, amint a miniszterelnök egy kifejezését elferdítette, erővel rá akarván sütni, hogy ő is a királyok ellen van.
Szegény Tisza úgy nézett ki ma, mint egy tour-táncos a cotillonban, akit sorra kapkodnak el. Egyik leteszi, másik veszi föl.
De a Németh Bercivel vitt feleselésben járta meg a legjobban, mert Berci bátyánk ballábbal kelt s a Pilátus-viccre nézve nyersen jegyzé meg: hogy Tisza a Pilátus, aki hét esztendeig hazudott, hogy hat esztendeig csaljon.
Lett erre aztán kaotikus zaj, éljenzés, taps, pisszegés, lárma és kiabálás. A mamelukok felugráltak helyeikről és rendreutasítást követeltek.
Albert úr pedig leült, végignézett a háborgó tengeren, melyet ő hozott hullámzásba, és édesdeden, boldogan mosolygott, mint egy gyermek, akinek sikerült az ingerkedése.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
