A TALÁLT »KINCS«
A TALÁLT »KINCS«
Felemás még az az ütött-kopott, ringyes-rongyos gúnya is, mely testét födi. A nadrága alja csaknem térdig van feltűrve s mégis a sarkát veri – olyan hosszú; talán valami óriásé lehetett, aki megszánta a szegény rongyszedő gyereket s nekiadta nyövött ruháját. Nem különben jutott a kaputrokhoz is, mely nemcsak a fogait mutogatja, hanem a fiú testét is, akkora lyuk van éppen a háta közepén. Hja, a lim-lommal teli zsák kikoptatja még a legfájinabb posztót is; pedig ez is az volt újkorában, ha ugyan volt valaha olyan idő, mikor ez a kaput új volt. Legfölebb csak akkor lehetett, mikor az a minden formájából kivetkőzött s a mellé dugott tollal annál rikítóbb furcsaságú kalap került ki valami őskori gyárból! De ez őt mind nem háborítja. Türelmesen piszkálja végig naphosszant a város utcáinak szemetét s újságpapirost, ócska papucsot, lyukas harisnyát, meg isten tudja mit nem szedeget össze. Ez az ő kenyérkeresete. És valamiként a vak tyúkról ismeretes, hogy szorgalmasan kapirgálva, néha jó szemet talál, azonképpen talált ő is egy igazgyöngyöt a szemét között. Egy gyönyörű paprikajancsit, igazi »kincset«. Nézegeti bámuló szemekkel a csodát. Vajon hogy került ez a szemétre?… S elgondolkozik azokon a boldog gyermekeken, akik sohasem éheznek, sohasem fáznak, s akiknek drága pénzen vesznek ilyféle játékszereket, hogy mulassanak. Mennyit tudna mondani ez a paprikajancsi, ha beszélni tudna ahelyett, hogy sipítson, mikor a derekát megnyomják!… Nézi, nézi, azután beledobja a zsákba. Nem neki való az. Majd odaadja valakinek egy darab kenyérért. Azt legalább meg lehet enni!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
