AZ ORSZÁGHÁZBÓL [március 1.]
AZ ORSZÁGHÁZBÓL [március 1.]
– Karcolat –
[március l.]
Jaj a polgári gyomroknak ezután! A képviselőházi ülések mától fogva három óráig tartanak.
Ebből pedig kettő következik. Az, hogy a demokratikus elem vagy elmarad az ülések végéről, amikor rendszerint a szavazások szoktak lenni, vagy pedig ebéd után megy be a »Ház«-ba tanácskozni – s zavart fejjel még bizony megtörténhetik, hogy az ellenzéki is a kormány mellett szavaz.
A közlekedési vita lévén a napirenden, Tisza Lajos tartott igen szép beszédet a szabályozási kérdésről s a Tiszavölgy helyzetéről.
Tisza Lajosnak rossz helyzete van a parlamentben. Tisza Kálmán testvérének lenni bizonyos tekintetben igen kellemes helyzet, de ha az embernek magának is van tehetsége, bizonyos tekintetben nagyon kényelmetlen. Mert a híresebb testvér mellett kicsinek tetszik a kevésbé híres. Pedig Tisza Lajosból lenne olyan jó miniszterelnök, mint a bátyjából, mert több benne a méltányosság, a gavallérosság, a tapintat, sőt még – bátorság is fölfelé – de kevesebb lefelé.
Mikor államügyekkel foglalkozott mint közlekedési miniszter, senki sem tartotta kiváló államférfiúnak, de még komoly embernek sem; mióta azonban várost épít s nem foglalkozik státus-dolgokkal, azóta határozottan megreperálódott államférfúi renoméja is. Mert hej, be szeszélyes dáma a közvélemény!
Ma különben Kemény elnökölt. Sorban jár az elnökösködés, mint a falusi bíróság.
Nagy idegenül érezte magát ebben a méltóságban s hamar búcsúzott tőle, azt tartván, hogy gr. Károlyi Sándor után már úgysem mondhat okosat senki.
Károlyi Sándor pedig ma tartotta a közlekedésügyi miniszteri programbeszédjét.
Legalább annak vette a »folyosó«. Az pedig sokkal többet tud, mint a »Ház«.
Mikor beszédének vége lett, mindenki szánakozólag tekintett a grófra, mint aki már bizonyos.
Kemény bátyánk berekeszté az ülést.
A jegyző nem hallotta, hogy az ülés be van rekesztve s harsány hangon kiáltotta ki a következő szónok nevét.
Az elnök még harsányabban rekesztette be az ülést, de a következő szónok elkezdett beszélni. Ha már betanulta a beszédet, ne vesszen kárba.
Az elnök lelépett az emelvényről – de a szónok a herkópáternek sem hagyja abba. Ha rnár egyszer megindult, nem lehet azt megállítani többé.
– No, hát beszélj, öcsém, a falaknak! – dörmögé az elnök és távozott. – Nélkülem úgy sincs itten akasztás!
A ház azonban még mindig nem akart szétoszlani, várta, hogy hátha visszatér még János bácsi?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
