A SUGÁRÚTON
A SUGÁRÚTON
Egy darab Kairó Budapest kellő közepén. Sehol annyi lárma, annyi zaj, mint itt. A konzervativizmus a legerősebb érzés az embereknél. Akik emlékeznek valaha a Két szerecsen és a Könyök utca tájékára, hol reggeltől estig szólt a dob, a réztányér, ordítozott a handlé s harsogott a verkli, s akik azt remélték, hogy amint arra épül a fényes paloták végtelen sora, egyszerre beköltözik oda a méltóságos hallgatagság és az arisztokratikus csend, azok ugyan nagyon csalódtak, mert az már egészen a helyhez van kötve, hogy a verklis, a komédiás, a handlé hol érezze magát a legjobban.
Az írói bál rendezői beszélgettek együtt tegnap az ott bemutatandó telefon-produkciókról. Az volt a tanácskozás tárgya, hogy miként elégítsék ki a hallgatni akaró közönséget. Abban állapodtak meg, hogy a színházi előadás három óráig fog tartani s a közönséget két-két percre eresztik a telefoncsövekhez, így aztán majd mindenki hallhatni fogja Wiltet.
– De hát azok, akiknek a két perce felvonás-közre jut?
– Tyű! Azok részesülnek még csak igazi nagy élvezetben – mondá a fennebbi ellenvetésre egy örökké schlagfertig rendező.
– Hogy-hogy?
– Mert semmi sem lehet élvezetesebb, mint azt a csodálatos zsongást élvezni messziről, mely a függöny legördülte után szokott bekövetkezni a színházban.
– Akkor talán legcélszerűbb lett volna a Sugárúttal kötni össze a redoute-ot, mert a Sugárúton mindig felvonás után van a közönség.
Igaz is! Mintha csak ez az utca lenne a város torka. S ez aztán különb torok az Odry Lehelénél is, mert amennyi skálája ennek van – azt emberi fül nem bírja lajstromba szedni.
A fütyülő csizmadiainas- és a sült gesztenyét áruló taljántól kezdve a földkerekség valamennyi genre-je itt egy kompakt egésszé kögülve jelentkezik.
Nehéz furmányos szekerek döcögésébe belevegyül a komédiás dobpergetése, ki a világ csodáit mutogatja, fiáker-robogás, részeg emberek kurjongatása, veszekedő zsidó asszonyok lármája. Egy egész nemzetiségi bábel. Tarkábbnál tarkább alakok, éppen mint Kairóban. Még pecsenyét is sütnek az utca-szögleteken a tótoknak – akik meg is érdemlik, mert mint Budapest többi részeit, úgy a Sugárutat is ők építették.
A két liliputi emberke még mindig ott van s még mindig nem keltek egybe. Itt hálás talajra leltek. Tömérdek a nézőjük. A marquis úr azonban veszedelmesen öregszik, a menyasszony meg hízik. S ez utóbbit némelyek nagyon gyanús körülménynek találják a jegyesek közt.
Nem messze a kicsinyektől az »óriás asszony«-t mutogatják egy másik bódéban. Körülbelül másfél öl magas, s az egyik lábából kétszer telne ki gr. Apponyi Albert.
Csupa zsír, csupa háj, szemkarikái akár egy-egy sercika alma s még tüzük is van, sőt némelykor hamisan kacsint velök.
Kérdeztük, hogy volt-e már valaha szerelmes.
– Voltam – mondá –, egy fiatal angolba.
– Aztán beszélje el, kérem, hogy szeretett bele?
– Hogy? Hát nagyító üvegen át.
– Nagyító üvegen?
– Nos, igen! Puszta szemmel nagyon hitványaknak látszanak előttem a férfiak.
A Sugárút a legcsodálatosabb utca, melyet valaha csak láttak az utazók. Ha semmi sem emlékeztetne egyéb keletiségünkre, ez magában elég lenne.
A ringelspiel, a szappant és a ruhapecsétet tisztító szereket áruló szerb, a csavargó cigány gyerekek, kik egyes alakok után szaladva muzsikálnak, a szivarcsutkákat szedegető gaminok.
Sőt akár hiszik, akár nem: a Sugárúton még rendőrt is láthat az ember.
S a világ legnagyobb csodáját: szaladó omnibuszokat. Ami fülnek kellemetlen, szemnek kedves és tarka, az mind együtt van.
A vidéki ember, aki ide vetődik, ha megolvassa az egyik még kiépítetlen ház kapuján, hogy »pénz becsületszóra«, s azután egyet kerül a túlsó oldalra, ahol az a biztató ajánlat mosolyog rá a ruhakereskedésen, hogy: »itt ócska ruhákért újakat lehet kapni«, büszkén dobogó kebellel kiálthat fel:
…»Itt vagyok hát a magyar Eldorádóban. Ahol minden van. Ahol selyembe öltözött nők mosolyognak rám, mintha már régen ösmernének, pénzt beesületszóra adnak a jószívű emberek, új ruhát az ócskákért… És még azt írják ezek az ellenzéki újságírók hogy Tisza Kálmán alatt nincsen jólét.«
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
