IV . A Lázár Ádám adománya
IV . A Lázár Ádám adománya
Az ördög azt a jószágát kérte el az egyszeri szegény embernek, amiről az nem tudott.
Németh Albert tanult az ördögtől, s addig szorongatta a takarékos Lázár Ádámot, hogy adakozzon valamit a csángókra, hogy az végre megadta magát.
– No, hát tudod mit, Berci, odaadom az egész júniusi fizetésemet.
A júniusi fizetést illetőleg pedig minden ember tudja, hogy abból nem lesz semmi. Elég szomorú, de el van határozva, hogy a Ház még e hó napjaiban megy szét. Fizetés tehát nem jár júniusra.
Németh Berci azonban tette magát, mintha nem tudná, s rettenetesen el volt érzékenyülve a jó öreg Lázár nagylelkűsége miatt.
– Ember vagy, öreg bajtárs! – kiáltá lelkesedve, s megszorongatta a kezeit melegen. – Gyere, no, hadd vigyelek Tisza elé. Ne nevezzen ki mindjárt vice jókedvű adakozónak.
– No, ne bolondozz. Ne szorítsd olyan nagyon a kezemet, Bercikém.
– De bizony, szorítom. Mert megérdemled pajtás. Emberem vagy. Hanem tudod mit, Ádám, add ki nekem azt a nemes adományodat írásban.
– Szívesen – mondá Lázár s ravaszkásan mosolygott hozzá, hogy mint teszi ő most bolonddá ezt a szegény Németh Bercit.
Megcsinálták az írást, a jókedélyű Berci még két tanúval is aláíratta, hadd legyen hiteles egészen. S ezzel aztán útjára eresztvén Lázárt, zsebre vágta, s elment vele a miniszterekhez, akik mind attól tartanak most, hogy a vita el talál húzódni júniusig.
– No, hát mit adtok nekem, hogy most biztosra elnémítottam a legveszedelmesebb vitanyújtogatót.
– Kit?
– Lázár Ádámot.
– Az lehetetlen! Agyonütötted?
– Nem biz én, életben van, hanem csak kontraktust vettem tőle, hogy a júniusi fizetését [nekem adja.]
– Hallatlan – mondja Szapáry nevetve. – Kedvem volna most már belemenni júniusba!
Péchy Tamás pedig elkérte a kontraktust, s ezt jegyezte alája: »Ha így állnak a dolgok, úgy csak húzzuk ki az üléseket júniusig; hogy azonban a csángók hasznából az országnak ne legyen kára, ősszel egy hónappal később, szeptember helyett októberben gyűljünk össze«.
A pénzügyminiszter elolvasván az elnök sorait, odakanyarította maga is, »semmi kifogásom ellene!«
Híre ment hamar ennek az esetnek, kivált a szélsőbalon, mibe sántikál Németh Berci. És sikerül is neki bizonyosan. Belemegyünk a júniusba. Okvetlenül belemegyünk.
Mikor Lázár Ádám meghallotta ma reggel, majd sóbálvánnyá lett ijedtében.
Szomorúan, némán ült összehúzódva a helyén. Lehetetlen, hogy belemenjünk! – dünnyögte. – Annak nem szabad megtörténni.
Szomszédjai folytonosan bizgatták.
– Nyújtani kell a vitát. Mennyi érdekes tárgy, mennyi változatosság! Mért nem szólsz már te is, Ádám bácsi?
– Nem, nem teszem! – szisszen fel dühösen, majd mélabúsan hozzáteszi. – Nem tehetem… igazán nem tehetem, be vagyok rekedve, édes öcsém…
…Rossz éjszakái lesznek szegénynek elsejéig.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
