A T. HÁZBÓL [nov. 24.]
A T. HÁZBÓL [nov. 24.]
Ma sokan abban a hitben voltak, hogy szavazás lesz, ennélfogva nem jöttek be a Házba, mások ellenben éppen csak azért jöttek be, miért is egészen új fiziognómiája volt a teremnek.
De hát ez mind nem ért semmit. Okos ember mindjárt láthatta, hogy nem lesz szavazás. Mert Podmaniczky Frigyes nem volt ott.
Podmaniczky Frigyes ugyanis olyan, mint azokban a régen divatos időtmutogató kápolnákban a barát: ha eső lesz, kijön, ha eső nem lesz, behúzódik.
Egyszóval a barát még nem látható: szó nincs róla, hogy szavazzanak ma.
De azt mondja Pulszky is, aki ott virraszt a folyosón, hogy Szilágyit jött meghallgatni (gyöngéd vallomás), az pedig eltart vagy egy óráig, mert a Szilágyi eszének az a legkisebb mértéke.
Odabent a Házban Mezei szónokol lendületes pátosszal; hosszan beszél, s mint a jó muzsikus és az érzelmes poéta a saját vérével beszél, szemlátomást sorvad és öregszik, minden szó lelkéből szakad ki…
Az antiszemita érzelműek künn ülnek a folyosói padokon, minek csinálnának maguknak rossz vért, s csak néha kérdik egy-egy kijövőtől:
– Mi újság odabenn?
– Mezei iszik.
Megint jön Tibád Antal.
– Bevégezte már Mezei?
– Nem! Még csak a hatodik pohárnál van!
– Pedig szeretném már – jegyzi meg Pulszky, ha Szilágyira kerülne a sor.
– Hm! Annak is megvan a maga módja – eszeli ki Horváth Gyula. – Be kell csapolni a vízvezetéket!
Pulszky az antiszemitákat pirongatja, szokott szellemes modorában nagyokat hahotázva közbe:
– Mindenki híres valamiért. Engem az orrom tett nevezetessé. Ónodyt az Eszter vére. Szalayt a lellei bor, Horváth Gyulát a szentesi víz, Szilágyit a »fehér ló«, Beöthyt a »Kék macska«. A nevezetességét senki sem örökölte, csak Andrássy Tivadar az apjától. Hát nem is veszem tőletek rossznéven, ha az antiszemitizmust arra használjátok, hogy piedesztált csináltok magatoknak belőle. Iszen jó, jó, hát építsétek a piedesztált, de ne írjátok rá, hogy »Ezen hely berondítása tilos«.
Akkora tumultus gyűlt ott Pulszky körül, hogy a Prónayval arra sétálgató Tisza nem tudott elmenni a tömegtől.
– Adjatok, kérlek, helyet! A nagyméltóságú kormány nem tud elmenni.
– Oh, kérlek – nyugtatja meg Pulszkyt Tisza szerényen –, a kormány kis helyen elfér.
– Még kisebb helyen szeretnélek én benneteket – dörmögi magában az öregúr.
De ezt már nyilván Szilágyi helyett érezte és dünnyögte.
Végre mégis elállott Mezei magamagától, s Szilágyi következett. A mai nap renoméját ez a beszéd mentette meg, mert a többi mind apró portyázás és lándzsatörés volt, míg a Szilágyi beszéde nemcsak esemény, hanem a vitának váratlan fordulata. Azzal a határozattal kívánja elfogadtatni a mostani javaslatot, hogy a kormány a polgári házasságra nézve a korábbi határozatoknak eleget tegyen.
Szilágyi beszéde nagy hatást tett. Szépen is volt elmondva, és a közvetítő indítvány sokakat gondolkozóba ejtett a kormánypadokon is.
A folyosókon egyszerre elhalt a tréfás hangulat, s igazi kis konferenciák keletkeztek; a könnyebb vérűek legott rázendítették: »Igaza van, ez a helyes«, a kételkedőbbek azon tűnődtek: »Hova akart lőni?«
Hogy a mai ülés úgy fog kinézni az újságokban, mint egy lenyomtatott színdarab, dialógok és személyek sűrű egymásutánban változnak a színen, annak oka az elnök, aki egészen belezavarodott a sok »személyes kérdés«-be, s hagyván derűre-borúra megszólalni a tegnapi személyzetet, mordul összevont szemöldjeivel integetett szomorúan Keménynek, a tegnapi elnöknek, a legkedvesebb öregúrnak a Házban, hogy »látod, látod! ezeket mind a te elnökségedtől örököltem! Peches kezed van János!«
S ez a fékvesztett közbebeszélési viszketeg nőttön-nőtt, elannyira, hogy mikor Széll György az utolsó antiszemita (a többi már mind kiadta a mérgét) felállott, teljes lehetetlenség volt szóhoz jutnia a lármától és zsibongástól.
Elnök: (kétségbeesve) Ha így zajongnak a képviselő urak, nevenként fogom szólítani.
Ónody: (magyarázólag) Azaz aki itt beszélni akar, menjen ki.
Polónyi: (feltalálva magát) Széll György akar beszélni, hát ő menjen ki.
Fenyvessy: (elragadtatva) Ilyen viccet Shakespeare óta még nem mondtak.
Én is azzal a hittel zárom be a mai ülést.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
