A KÉPVISELŐHÁZ ELSŐ ÜLÉSE
A KÉPVISELŐHÁZ ELSŐ ÜLÉSE
Minden úgy volt, mint hajdanában. A Sándor utca környéke korán megnépesedett. Kíváncsi hazafiak várták az új honatyákat, amint egyenkint szállinkozának. Csak elvétve jött egy ismerős. Már tíz óra előtt jóval megtelt a folyosó egészen. Csak még a büfé csendes és kihalt. Az új képviselők valóságosan kifáradtak az önbemutogatásban. Ösmerkedtek, de annyian annyival egyszerre, hogy a következő tournál megint mint ismeretlenek jöttek össze a folyosó más tájékain. Hiába, ahhoz is idő kell, hogy az ember annyi új arcot megfigyeljen.
Végre, nehány perccel tíz óra után betódultak a tanácsterembe, hol mindenki a maga helyét foglalta el. A jobboldal bizony valóságos erdő, úgyhogy jócskán átnyúlik a baloldalra, most már hát lesznek »baloldali jobboldaliak« is.
A Ház tömve volt, de mégis sajátságosan nézett ki, mert hiányzott a feje. Az elnöki emelvény üresen tátongott, mígnem fölbukkant ott végre a visontai Kovách László alakja, aki ha Ház nincs, mégis tisztviselője marad a Háznak, s fölkérte Boér Antalt, mint a legidősebbet, hogy foglalja el az elnöki széket.
Boér Antal az idén se tagadta, hogy a legöregebb.
Beült az elnöki katedrába, morgott valamit, s ezzel a morgásával egyszerre kihívta a Ház különböző tájékairól a hat legfiatalabb embert korjegyzőknek. De milyen csinos tejképű fiatalemberek ezek!
Boldog isten, hiszen már Tisza István is kiesett a huszonhat évével veteránnak.
Széchenyi Aladár gróf (a miniszter fia) felolvasta a miniszterelnök átiratát s a holnapi szertartás rendjét.
Erre a szokásos duett következett. Felállott Irányi Dániel, elmondta a mondókáját sárga-fekete zászló és a megnyitás módja ellen.
Mire Tisza is elmondta a duett második strófáját, hogy 1867 óta mindig így volt, hát most is csak úgy lesz. Ezen nem lehet segíteni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
