A VÉN GOUVERNANTE ÉS CSIRKÉI VAGY IRÁNYI DÁNIEL ÉS A MAGYAR DANTON

Full text search

A VÉN GOUVERNANTE ÉS CSIRKÉI VAGY IRÁNYI DÁNIEL ÉS A MAGYAR DANTON
(Kedélyes szatíra)
A »vén gouvernante« elnevezés nem az én érdemem. Van is énbennem annyi találékonyság! De meg nem is merném a tiszteletreméltó ősz vezért megcsúfolni…
A saját csirkéi találták ki ezt a gúnynevet rá. Éppen e napokban hánytorgatták fel egyik erdélyi lapban, hogy ki adta Irányinak ezt a nevet.
Nem sült ki, de hogy elég találó, kétségtelen. Mert én tárgyilagos ember vagyok, aki a szélsőbalról is elismeri, ha valami jót csinál.
A vén gouvernante az új káoszban nem igen szerepel. Emitt Eötvös, amott Ugron körül forognak a dolgok.
De néha-néha mégis lendít egyet az öregúr is a monarchia állapotján.
Nemrég egy fiatal, tehetséges újságíró fölléptetéséről volt szó a Vidliczkay megürült kerületében. Irányinak fejébe szeget ütött a fölléptetési terv, mert a fiatal újságíróról azt hallotta, hogy republikánus.
Hívatja legott maga elé:
– Kedves öcsém, mondja meg nekem őszintén, elösmeri maga a Habsburg-Lotringen dinasztiát?
– Hát mit csináljak? Persze, hogy elösmerem!
– Nekem az ellenkezőt mondták…
– Üres fecsegés volt.
– Hm, de hátha a haraszt mégse zörögne hiába. Nekem hazafiúi kötelességem öntől reverzálist venni, mielőtt fölléptetnénk… – Aláírja?
– Hát mit csináljak? Persze, hogy aláírom!
– Kötelezi magát, hogy semmit sem tesz a dinasztia ellen?
– Isten neki! Nem teszek semmit.
A reverzális hiteles kútforrások szerint ki lett állítva, s az uralkodóház megszilárdítottnak volt tekinthető egy időre.
Az éjszakák nyugodtak voltak a bécsi »Burgban« egész Eötvös fellépéseig.
De már ez félig se tréfa! Ugron stipulálta, mit kíván az új függetlenségi párt, most már a régi függetlenségi párt csak azért is még nagyobb követelésekkel áll majd elő…
Király őfelsége így gondolkozott:
– Ez a ravasz Eötvös most kiszorította a vezérségből azt a galamblelkű Dani bácsit, aki a légynek se ártott. Ebből nagy baj lehet. Eötvösnek veszedelmes szája van, magával tudja ragadni a tömegeket… Ez az ember nem jót főz. Egy egy kezdődő Danton! Olyan lehetetlen forradalmi pontokat fog fölállítani, olyan gravameneket fölsorolni, hogy lángra gyújtja kedvelt Magyarországomat.
Aggódva figyelték a magyar Danton szavait odafent: két okulárén át olvasgatta Pápay az »Egyetértés«-t hogy a fekete betűk közt megtalálja a kitűzött vörös zászlót.
De csak nem akart az a vörös zászló kibújni.
A király nem győzte kérdezgetni:
– Lázad-e már Eötvös?
– Még most se lázad.
– Ez a bizonytalanság kétségbeejtő. Csak már tudnám, mije fáj, mit akar.
Végre egy napon berohan Pápay:
– Megvan már, fölséges uram! Tudjuk már a függetlenségi párt sérelmeit. Végre megírta Eötvös.
– Mik azok? – kérdé a fölség tompa hangon.
– Az a sérelmük, hogy nem hívja meg őket fölséged az udvari ebédekre.
S ezzel Pápay hangosan felolvasta az Egyetértés szept. 24-i számából a sérelmes pontozatot:
»Függetlenségi párti férfiak udvari ebédre sohase hívatnak.«
A fölség elmosolyodott:
– Nagyon jól van, kedves Pápay. Helyezze el azt a lapot az archívumba, vegyék fel a lojális nyilatkozatok, gratuláló sürgönyök, hódoló ódák lajstromába.
– Hát a sérelem orvoslása, fölség?
– Beszéljen a szakáccsal, kedves Pápay.
– A szakáccsal, fölség?
– Reménylem nem lesz oly könnyelmű, hogy minket a forradalomba bonyolítson ilyen csekélység miatt.
*
Az Eötvös cikke tehát az én cikkem szerint benn volna már a csász. kir. levéltárban, örök tanúságául annak, hogy miképp nézett ki a »Magyar Danton«.
A bécsi Burgban ismét nyugodtak az éjszakák, csak az udvarmesteri hivatal helyiségeiben ég reggelig a gyertya. Virrasztanak, törik a fejüket az udvarmesteri hivatalnokok az új helyzettel szemben, hogy immár a szélsőbalok is részesülnek az udvari ebédekben.
Kétféle javaslatról szivárgott ki eddig némi hír (melyért azonban felelősséget nem vállalok).
Az egyik tervezet szerint, minden udvari ebédre három ó-függetlenségi képviselő is meghívatik, de ezek a macskaasztalnál fognak ülni.
A másik tervezet szerint egyáltalán nem fognak meghívatni a függetlenségi képviselők az ebédre, hanem bögrékben viszik nekik haza az udvari lakájok az ételneműt.
»E tapintatos megoldás (hogy a Nemzet erről írandó entrefiletjét már most anticipáljuk), mely modalistásaiban az elvnek szemmel tartása mellett demokratikus, de azonfelül célszerű és kivihető, nem nélkülözi a korona előzékenységének motívumait, éppúgy, mint amiképpen megfelel az illető párt sarkalatos törekvéseinek. E tárgyra még visszatérünk.«

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me