(A herceg elbeszélése)
(A herceg elbeszélése)
188*-ban forradalmat csináltak az én alattvalóim is. Sajátszerű kis forradalom volt, de éppen nem iszonyatos.
Nyolc órakor reggel gyülekezni kezdtek a forradalmárok a palotám előtti térre és zajongtak déli tizenkét óráig. Az ördög tudja, mi mindenfélét kiabáltak össze-vissza.
Déli harangszókor hazamentek ebédelni, s két óráig síri csend uralkodott a palota körül.
Délután két órakor újra kezdték a lármát egész fél ötig, a sörözés idejéig. (Jó német ember a sörös poharát jobban szereti az alkotmánynál.)
Esti szürküléskor szállingóztak elő harmadízben, s folyt a pokoli zsivaj, fenyegetőző kurjongatás, fülhasogató hangok reszelték a levegőt, s még a Marseillaise-re is rágyújtott egy-egy csoport. Ez volt a legborzasztóbb, mert átkozott hamisan énekeltek.
Mikor bekövetkezett a kapucsukások ideje, hirtelen szétszaladtak (mert a vérüket ígérték kiontani a szabadságért, de a kapupénz fizetésére nem vállalkoztak), s másnap kezdték újra.
Így tartott ez sokáig, nagyon sokáig. Anyám, Emma hercegnő, aki akkor helyettem uralkodott, sokszor ideggörcsöket kapott, a miniszterünk sápadt arccal, ijedt szemekkel nyitott be hozzám nem egyszer.
– Hallja, herceg, odalent azt a tengerzúgást?
– Hallom.
– Mit tegyünk, uram?
Vállat vontam.
– Hát minek tennénk? Hiszen mindig magától múlik el. (Elővettem az órámat.) Most fél négy van. Egy óra múlva elmegy a forradalom sörözni. Nekem egyáltalában nem kényelmetlen.
*
Eddig a herceg elbeszélése. Eszembe jut, valahányszor hallom tőletek az ellenzék egy-egy ingerült rohama után, hogy: »Istenem, istenem, mi lesz ebből?«
Hát az lesz, hogy délután kettőkor elmennek az elégedetlenek ebédelni: olyan forradalom miatt, melyet az öreg Péchy hí össze és oszlathat el, nyugodtan lehet aludni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
