III. Egy vagon akta
III. Egy vagon akta
Mikor a bosnyák és hercegovinai lázadás folyt 1875-ben, sokan menekültek mihozzánk. Becsületes keresztények, akik a szélcsendet szeretik, valamint jámbor muzulmán hitűek, akik békében akarják elszívni pipájukat, aggastyán agák, bégek, asszonyaik, menyeik, unokáik, leányaik ide futottak a háború iszonyai elől, csak az életüket hozva magukkal meg a rajtuk való ruhát. Egész rajok jöttek naponkint, és mindent fölettek, mint a sáskák.
A magánvendégszeretet takarója nem olyan hosszú, sem nem olyan széles, hogy beérhette volna őket. Ilyen viszonyok közt azt kívánja a nemzetközi illedelem, hogy az állam vállalja el a »házigazda« szerepet.
El is vállalta. Volt még valahol a láda fenekén egypár millió (már ti. Rothschild ládája fenekén), ezt elkérték kölcsön, és gyakorolták vele a keleti vendégszeretetet: kinevezvén kormánybiztosnak e célra Zuvics Józsefet, aki, mint a horvát országgyűlés küldöttje, mindig derék, jó magyar érzelmű embernek mutatta magát a parlamentben.
Zuvics nagy örömmel és kedvvel fogadta el a kormánybiztosságot. Hogyne! Nincs annál passzionatusabb dolog a világon, mint pénzt osztogatni. Ilyenforma hivatalt ki ne szeretne?
Hanem egy kis vesződséggel még az is jár – a mai rendszer mellett, mert minden apró összegről, amelyet kiosztott, jegyzőkönyvet kellett fölvennie.
A pénz rémítően fogyott, a jegyzőkönyvek és mindenféle más irományok rémítően szaporodtak.
Mikor az évi számadásokat beküldte Zuvics, éppen egy egész vagont töltöttek be az akták. Lesz bennük öröme a magas miniszteriumnak odafent.
Húsz számtiszt dolgozott velük éjjel-nappal, ki tudja, meddig, míg végre kiszámították, Hogy a hatmilliónyi összegből hiányzik 6 frt 78 kr. osztrák értékben.
Nosza küldik vissza rögtön a határszélre Zuvicshoz az egy vagon aktát: egypár lattal most még nehezebb, mert ott van az intés, hogy hát a 6 frt 78 kr. hol van?
Bosszankodék ezen Zuvics egy kicsit, s amikor ráért, megírta a választ:
Sose okoskodjanak, ott lesz az a 6 frt 78 kr. valahol. Nem jól nézték át. Mert ő az utolsó krajcárig kiosztotta a hatmilliót, hát a 6 frt 78 kr. is közte van.
S ezt a választ szépen hozzácsatolta az összes aktákhoz, amiket ismét belegyömöszölt egy vagonba.
A miniszterium megkapta a Zuvics felterjesztését, s ahogy hazahozta, szépen küldte vissza az óriási aktát ezzel a toldalékkel: hogyha Zuvics József kormánybiztos harminc nap alatt nem ad kimerítő felvilágosítást a hiányzó 6 frt 78 kr.-ról, akkor nem tudom én miféle paragrafus szerint fognak vele eljárni.
Egy nap megint ott volt a vagon az aktákkal. Mindig hat szolga szállította kosarakban a vasúttól a kormánybiztos lakására.
Most már dühbe jött Zuvics. Kivette a tárcáját, és leolvasott 6 frt 78 kr.-t, s küldte a vagon akta mellett a kormánynak:
»Az ördög disputáljon az urakkal. Itt van a pénzük. Hat forintért csak nem revideálom át az összes számadásokat, hogy megvakuljak és megöregedjem benne. Inkább én engedek. Ne szaladgáljon többé az a bolond vagon ezekkel az aktákkal.«
A kormány kezébe vette hiánytalanul a 6 frt 78 kr.-t, miközben összeráncolta homlokát, és így írt vissza:
»Ohó! Nem addig van! Szép volna, ha a hiányzó összeget büntetlenül lehetne becsatolni akármikor. Legyen most már az úr elkészülve a kriminálisra.«
Zuvics végképp elkeseredett, s még aznap megsürgönyözte, hogy nem kér többé ebből a mulatságból, lemond.
…Érdekes történet ez: mert azt tudjuk meg belőle, hogy milyen a magyar közigazgatás, ha »erélyes«.
Hát még milyen lehet, ha nem erélyes? Legközelebb talán azt is megírjuk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
