110.
MK – ZSÓTÉR MARISKÁNAK
[Budapest, 1882. július 28.]
[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztősége
Kedves Mariska kisasszony,
Minthogy tudom, hogy a halálom magának költséget okozna, csupa udvariasságból élek még, s itt küldöm a köteles példányt.
Nem feledkeztem meg erről, de várnom kellett, mert stílszerűen, a külföldön köttették kiadóim a példányokat, s ilyet akartam küldeni.
Sajnálom, hogy nem láthattam most a nagy bálon, ha ugyan ott volt, mikor az »úgynevezett« írók ott jártak.
De lássa, nem bántak velem elég elkényeztetőn. Átcsaptam a palóc asszonyokhoz.
Most csak Nógrádba járogatok már, magamat ünnepeltetni – mint itt mondják –, de tulajdonképpen csak pletykázni régi szerelmeimmel.
Mind megvannak még a fiatalkori ideáljaim, s elhitettem magammal, hogy szerelmes vagyok beléjük.
Nekem ez mulatságos – neki pedig nem kerül semmibe…
Lukácsot, Olaynét, Sárikát, minden Borcsáimat és Marcsáimat vígan köszöntve maradok hű
volt páholy-vis ŕ vis-ja
Mikszáth Kálmán
Júl. 28. 1882. [Budapest]