423. A NAGYVÁRADI SZILIGETI TÁRSASÁG – MK-NAK [Nagyvárad, 1910. február 27.] | Mikszáth összes műve

423.
A NAGYVÁRADI SZILIGETI TÁRSASÁG – MK-NAK
[Nagyvárad, 1910. február 27.]

Mélyen tisztelt Írótársunk!

Negyven éves írói pályájának határkövénél üdvözletünket küldjük Önnek, azzal a tisztelettel, szeretettel és hálával, amely Mikszáth Kálmánt irodalmunk minden barátja, a magyar nemzet minden fia részéről busásan megilleti. Mert az Ön szakadatlan munkásságának e negyven éve a legfőbb, legtisztább gyönyörűségnek: a költészet nyújtotta örömöknek kimeríthetetlen forrása volt minden magyar szív és lélek számára. Vannak írók, akiknek működése földrengéshez és viharhoz hasonló: korszakokat döntenek romba és forradalmi erővel hozzák be az emberiség lelkébe eszméiket, újításaikat. S vannak írók, akiknek munkássága olyan, mint a napé, amely a tavaszi eső után, életébresztően mosolyog a mezőre. A könnyeken át mosolygó napsugárnak: a humornak drága adománya az, amivel Önt oly bőségesen felruházta a Gondviselés, amely már oly sok nagy írót adott nekünk s a legnagyobbak közt: MIKSZÁTH KÁLMÁNT. Különösen az Ön műveiben látjuk, mélyen tisztelt urunk, hogy a humor az írónak milyen becses, fölséges, égi adománya. Az élcelődésben léhaság van, a szatírában harag és gyűlölet, a humorban bölcsesség és emberszeretet. A humor nemcsak az író elméjéből, de szívéből is fakad, megaranyozza az élet, az emberek gyarlóságait, valósággal megszeretteti velünk az embereket, s ezért, akinek minden fogyatkozásokat megértő szíve nincs, nem is lehet nagy humorista, nem is lehet nagy író. S annál becsesebb reánk nézve az Ön írói működése, mert műveiben ön a magyar életet, a magyar embert mutatta be: a mi földünket, a mi életünket, a mi fajunkat szerettette meg velünk, sőt nemcsak velünk idehaza, de a messze idegenben is, ahová szelleme hódító útjában eljutott. MIKSZÁTH KÁLMÁN ritka tökéletességű íróművészetével, nagy jellemző erejével, a maga reális valóságában állítja elénk a magyar föld fiát: a magyar parasztot: észreveszi a poézis gyöngyeit a kisvárosi élet szürke kavicsai közt: poézist talál még abban a birodalomban is, amelyből pedig szökve szökhetnék a múzsa: a politika sivár, rideg, kufárszellemű birodalmában. S mikor arról a világról ír, melynek alakjai lassan-lassan pusztulnak, vesznek körülöttünk! Az ősnemesi udvarházak omladozó falaira MIKSZÁTH KÁLMÁN fonja a költészet legdúsabb örökzöldjét, meg tudja szerettetni velünk az arany könnyelműség e népét is, amelynek hibáit ő is jól látja, de romlása neki mégis fáj, mint ahogy az édes anya is szereti és pusztulásában is siratja az ő tékozló fiát.

Mélyen tisztelt Írótársunk! A kultúra hadseregében a legelső hősök – akik pedig ott gyakran csak közlegényi rangot viselnek – különböző fegyverekkel vívják a harcot. Az egyiknek kezében bástyadöntő bárd és öldöklő acél villog, a litteratúra militáns katonái ők, akik kegyetlen rohammal iparkodnak diadalra vinni a maguk zászlaját. Mások olyanok, mint a mesék hőse, akinek kezében csak egy virágszál volt, azzal érintette meg a sokáig hasztalan ostromolt vár kapuját, amely egyszerre fölpattant előtte s a legbűvösebb kincseket tárta a bámulók elé. Ön, mélyen tisztelt Írótársunk, nem tartozik a litteratúra militáns katonái közé, neve az irodalom ama hősei közt ragyog, akik úgyszólván csata nélkül, játszva győzedelmeskednek, mert kezükben van a leghatalmasabb fegyver: a költészet bűvös virága. Ami szíveinket is megérintette Ön, MESTER, ezzel a csudavirággal. S íme feltárulnak Ön előtt minden szívek és lelkek, és pazarul ontják lábai elé legdrágább kincseiket: a tisztelet, a szeretet és hála adóját. És mindenek örvendezve kívánják: vajha MIKSZÁTH KÁLMÁN kezében még sokáig maradna hervadatlan a költészet csudavirága! Hogy még sokáig életre keltse szíveinkben is a legnemesebb gyönyörök virágait; és minél fényesebbé és gazdagabbá tegye a virággal csodatevő hős számára a hírnév, a dicsőség örök tavaszát!…

Kelt a Szigligeti Társaságnak 1910. évi február hó 27-én tartott ünnepi üléséből.

Sas Ede
a Szigligeti Társaság
főtitkára
Rádl Ödön
a Szigligeti Társaság
elnöke

P. H.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me