ERDÉLYI JÁNOS | A múlt magyar tudósai

ERDÉLYI JÁNOS
T. ERDÉLYI ILONA, 1981

Erdélyi János (Kiskapos, 1814. ápr. 1. – Sárospatak, 1868. jan. 23.): költő, kritikus, esztéta, filozófus, népköltési gyűjtő, az MTA tagja (l. 1839, r. 1858). Erdélyi Pál apja. Jobbágysorban élő földművesszülőktől származott. Apja maga is verselgetett. Tanulmányait 1824-től a sárospataki kollégiumban végezte, 1835-től a jogot is. Közben több ízben nevelői állást vállalt. Tanítványaival többször megfordult Pesten és módjában állt megismerkedni a reformkor politikai és irodalmi életének számos nevezetes alakjával. 1834-től rendszeresen megjelenő verseivel, kritikáival neve ismertté lett. 1837-től Pesten patvarista, 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Egyik tanítványával, Máriássy Bélával nagyobb külföldi utat tett Olaszo.-ban, Nyés Közép-Európában (1844–45). Utazásairól érdekes levelekben számolt be a Regélő és a Pesti Divatlap hasábjain, a 40-es években már az irodalmi élet fő erőssége. 1842-ben Garay Jánossal szerk. a Regélőt, Pesti Divatlapot, ugyancsak 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja, majd titkára (1843–1860). A népköltészetről tartott székfoglalója után hozzákezdett nagy jelentőségű vállalkozásához, a népdalok és mondák gyűjtéséhez. 1847-ben mint a Szépirodalmi Szemle szerk.-je az esztétikai szemléletű kritikát vezette be, tanulmányaival Petőfi útját készítette elő. 1848–49-ben a Nemzeti Színház ig.-ja. 1849-ben a Respublica c. lapot szerk. A fegyverletétel után menekülnie kellett. 1851-ben meghívták a sárospataki főisk. bölcseleti tanszékére, amelyen esztétikai és pedagógiai előadásokat is tartott. Részt vett az Újabb Nemzeti Könyvtár szerkesztésében. 1857-ben megalapította a Sárospataki Füzeteket és egyben szerk. is 1859 végéig, majd ismét 1864–66-ban; 1859-ben kezdeményezője volt a Kazinczy-ünnepélynek, s 1860-ban rendezője a sárospataki főisk. alapítása 300. évfordulóján rendezett ünnepségnek. 1863-tól a főisk. könyvtárosa lett, ezzel együtt a m. irodalmi tanszéket foglalta el. Sárospataki tevékenysége is jelentős, bár az országos irodalmi központtól eltávolodott. 1848 előtt Herder szellemében kezdett népköltési gyűjtőmunkájával hozzájárult a népies költészet diadalra jutásához. Különösen esztétikai, irodalomelméleti és kritikai munkássága jelentős. Esztétikájának alapelveiben és filozófiájában Hegel eszméit fogadta el az ellentmondásokon át végbemenő történeti fejlődésről, a mennyiségi és minőségi változásról stb. Mo.-on elsőnek folytatott kritikai munkásságot a dialektikus módszer alkalmazásával. Sárospataki időszakában Hegelnek már nem dialektikáját, hanem idealizmusát állította előtérbe, és inkább a filozófia múltjára fordította figyelmét, bár ekkor is erősen bírálta a retrográd „egyezményes” rendszert (Szontagh Gusztáv, 1855). – F. m. Nemzeti iparunk (Pest, 1843); E. J. költeményei (Buda, 1844); Magyar népköltési gyűtemény. Népdalok és mondák (I–III. Pest, 1846–48); Szabadhangok (Pest, 1849); Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); E. J. kisebb prózái (I–II. Sárospatak, 1863); A bölcsészet Magyarországon (Bp., 1885); Válogatott esztétikai tanulmányok (Heller Ágnes bevezetésével, Bp., 1953); E. J. Útinaplója és úti levelei (sajtó alá rendezte T. Erdélyi Ilona, Bp., 1960–61); Válogatott művei (Lukácsy Sándor gondozásában, Bp., 1961); E. J. levelezése (sajtó alá rendezte T. Erdélyi Ilona, I–II. Bp., 1960–62). – Irod. Beöthy Zsolt: E. J. (Bp., 1911); K. Pozsonyi Erzsébet: E. J és a népköltészet (Bp., 1927); Heller Ágnes: E. J. (Filoz. Évk., 1952); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1964).

SZÜLŐFÖLD ÉS IFJÚSÁG A FÉRFIKOR KÜZDELMEI A TUDÓS ÉLETMŰVE A NÉPKÖLTÉSZET GYŰJTŐJE, KIADÓJA ÉS TEORETIKUSA A BÖLCSÉSZET TANÁRA ÉS TÖRTÉNETÍRÓJA AZ IRODALOM „MŰBÖLCSÉSZE”, TÖRTÉNETÍRÓJA BIBLIOGRÁFIA

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me