Kutatási területei
Kutatási területei
Vizsgálatainak középpontjában a mikroorganizmusok (a talajmikroorganizmusok!) – az alacsonyabb rendű és a magasabb rendű növények – és ez utóbbiak között a fás növények, az erdő állt.
„Az a körülmény – írja –,hogy elsősorban az erdőtalajokkal foglalkoztunk, nem volt véletlen műve. Mi alaptörvényeket kerestünk. Ezeknek a megismeréséhez olyan élettérnek hosszabb időn keresztül való vizsgálatára volt szükség, amelynek zavartalansága a természet őstényezőinek munkáját a maga eredetiségében tárja elénk. Ezután következett a parlag, majd a mezőgazdasági talajok mesterségesen befolyásolt életének a vizsgálata.”
Ez a mintegy két emberöltővel ezelőtt kialakított és 1937-ben leírt meghatározás napjainkban is ugyanúgy időszerű, és ma is lehetne tanítani: a bioszférának a kevéssé bolygatott, a természetes állapothoz közelálló viszonyok között levő, valamint az emberek által mesterségesen befolyásolt rendszereit (az ún. „természetes” és mesterséges ökoszisztémákat), továbbá a kettő közötti átmeneteket egyaránt vizsgálni, kutatni kell.
Lényegében három nagyobb, kezdetüket tekintve többé-kevésbé időrendben is elkülönülő kutatási területét különböztethetjük meg:
1. általános növénytan, növényélettan és -anatómia, valamint -ökológia (1918-tól), 2. talajmikrobiológia, talajbiológia (1924-től), 3. sugárzásbiológia (1938-tól).
E területeket illetően szinte „polihisztori” munkásságát a kutatási főiránynak és az egyes munkaterületeknek megfelelően ő maga a következőképpen csoportosította:
1. Általános növénytan. 2. Növényökológia. 3. A növények széndioxid gazdálkodása és a talajlégzés. 4. A talaj élete és annak változásai a fontosabb klima- és biotényezőkkel kapcsolatban. 5. A talaj mikroszervezeteinek faji és elterjedési viszonyai. 6. A talajban élő moszatok széndioxid asszimilációja. 7. A talajok biokémiai sajátságainak talajbiológiai vonatkozásai. 8. Talajbiológiai módszerek. 9. Mezőgazdasági talajok életjelenségei. 10. A hőmérséklet és a víz magasabb rendű növényekre gyakorolt befolyásának törvényszerűségei és ezeknek gyakorlati alkalmazása. 11. A sivatagi talajok biológiai vizsgálata. 12. Az elemek áthatoló sugárzásának biológiai kutatása és a sugárzás fizikai állandóinak meghatározására irányuló kutatások.
Az 1940-es évek végén írja: „A biológiai tudományoknak az a része, amelyet negyed évszázadon át műveltünk, a természettudományok egyik legforrongóbb és leginkább mozgásban levő, dinamikai fejezetéhez tartozik. Ezeknek a szempontoknak a figyelembe vétele mellett fogja minden tárgyilagos bíráló megérteni a most vázolt kutatómunkásságunk egyes fázisainak eredményeit és célkitűzéseit.”
Növénytani kutatásait valójában Bécsben a doktori disszertációs munkájával, a nyárfa-fajok mézgakiválasztásának a tanulmányozásával kezdte meg. Az élettani tárgyú munkával egyidőben ugyancsak ott kezdi meg az akác összehasonlító anatómiai vizsgálatát is. Az első cikkek között találjuk az akáccal foglalkozó közleményeit, és az Erdő folyóirathoz halála előtt két nappal beérkezett utolsó és már halála után megjelent dolgozatának a címe is Az akáckérdés, mellyel élete más időszakában is foglalkozott.
Ezt a növényélettani–anatómiai indulást (1918) és az 1955-ben megjelent utolsó munka közötti időt közel négyévtizedes kutatótevékenység magasra ívelő hídja köti össze.
Ehhez kezdetben botanikai–erdővédelmi (és már mikrobiológiai) komplex témaként a tölgylisztharmat peritéciumainak hazai előfordulására vonatkozó munkája csatlakozik, amit egy a bakteriológiában új festőanyagnak, a spirsilnek az alkalmazása, és a Spirochaeta (ma: Treponema) pallida baktérium, a vérbaj kórokozójának az alaktanával foglalkozó vizsgálat követ.
A fenyőtobozok lehullásáról; a nitrit, a nátriumkarbonát növények növekedésére gyakorolt hatásáról; a magvak hőellenállóságáról; később a fák fűtőhatásáról stb. írt tanulmányaitól eltekintve, az erdők növényszociológiai vizsgálatára, a növények széndioxidgazdálkodására, a szikfásításra irányúló munkái már túltekintenek az általános növénytan, az anatómia vagy az élettan keretein. Ezek már az ökológia (öko-fiziológia), a talajtan, a talajmikrobiológia irányába történő orientálódását mutatják, de úgy, hogy a növénytani, növényélettani, erdészeti és mezőgazdasági szempontok mindig fellelhetők lesznek talajbiológiai (és egyéb) munkáiban.
Amint az már növényökológiai vizsgálataiból, az erdőtípusokra jellemző növénytársulások talajának kémhatásával és biológiai sajátságaival foglalkozó munkáiból egyértelműen kitűnik: a mikrobiológia, a talajmikrobiológia, a talajbiológia válik élete fő kutatási területévé, mivel ezek fontosságát és időszerűségét már kezdetben világosan felismerte.
Arra vonatkozólag, hogy kinek a hatására vagy ösztönzésére fordult a figyelme a mikrobiológiai és talajbiológiai vizsgálatok felé, semmilyen adatot sem ismerünk.
Minden arra utal, s ezt egyébként egyik összegező, értékelő munkájában is kifejti, hogy mint összefüggéseket kereső fiatal növénytanos professzor, kutatótevékenysége során saját maga ismerte fel azt, hogy a növények táplálkozásának teljes megértéséhez az ez irányú kutatások nélkülözhetetlenek.
Az erdő- és mezőgazdasági gyakorlat problémáit szem előtt tartva modern, ökológiai szemlélettel keresi az alapösszefüggéseket elsősorban a talaj élő és élettelem tényezői által a talaj élővilágára gyakorolt hatások, valamint a talaj élővilága és a talajon élő növények közötti kapcsolatok jobb megismerése utján.
Amikor a talajbiológiai kutatómunkásságát hangsúlyozzuk, természetesen távolról sem kisebbíthetjük a botanikai, az erdészeti növénytani, növényélettani és a biosugárzásokkal kapcsolatos elméleti és módszertani munkásságának jelentőségét, melyek publikációinak mintegy 3o százalékát teszik ki.
A növényélettani kutatásaihoz kapcsolódó, oly sok vitát kiváltó sugárzásbiológiai vizsgálatait 1938-ban kezdte meg. „Az út ehhez a problémához – írja 1949-ben – szintén a talajéleten keresztül vezetett. A talaj mélyebb szintjében sötétben élő algák különleges viselkedése volt az, ami arra indított bennünket, hogy először a talajsugárzással kezdjünk foglalkozni, majd később a vizsgálatok következetes és logikus keresztülvitele folytán jutottunk el az elemek által kibocsátott rövidhullámú, biológiailag igen hatékony, áthatoló sugárzás alapjelenségeinek a kutatásához.”
A biológia és atomfizika határterületén mozgó vizsgálatai során megfigyelései szerint „nemcsak az eddig radióaktívnak hitt, hanem a többi, a saját sugárzás szempontjából inaktívnak feltételezett elemek is állandó, saját sugárzást bocsátanak ki magukból”. Ezek az akkori műszerekkel nem voltak mérhetők, azonban a növényi sejt plazmájának érzékenységét felhasználó, általa kidolgozott növényi tesztekkel már 1943-ban 69 elem sugárzására szolgáltat adatokat. 1948 végén pedig ezt írja: „12 eddig inaktívnak tartott elem sugárzásának a fizikai sajátságait, így a hullámhosszat, a felezési állandót és az elnyelési együtthatót is meg tudtuk már határozni.”
Ide, a sugárzásbiológiai kísérleteihez kapcsolódnak a röntgensugarak biológiai hatásának a tanulmányozására irányuló vizsgálatai is.
A biosugárzásra vonatkozó elméleti és módszertani eredményeinek értékelése nem tartozik szorosan szakmai feladataink közé, de mégis meg kell jegyeznünk, hogy e vizsgálatok legnagyobb problémája az volt, hogy Fehér professzor nem tudta abszolút homogén térben lefolytatni azokat.
Ide kívánkozik még a befejezetlen sugárbiológiai vizsgálatokról a kortársak egy-egy véleménye is. Így 1973-ban Soó Rezső botanikus akadémikus MTA osztályelnöki tevékenységére emlékezve, Fehér Dániel életmunkájának az értékelésével kapcsolatosan említette a következőket: Fehér Dániel akadémiai levelező taggá való választása egyhangú volt, csupán fizikus részről hangzott el ellenvetés sugárzásbiológiai vizsgálatai miatt, mire – mondotta Soó professzor – azzal válaszoltam, hogy „Fehér Dániel világviszonylatban kiemelkedő talajbiológiai-növénytani úttörő kutatómunkássága régóta és messzemenően alkalmassá teszi őt arra, hogy az Akadémia levelező tagjai sorába válassza”.
Visszatekintve – munkásságát mai szemmel értékelve is – a talajbiológiai kutatási eredményeit tekinthetjük a legnagyobb jelentőségűnek, ezért azokat egy külön fejezetben tárgyaljuk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
